A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1995-1996
In memoriam
DR. SZŰCS PÁL 1946-1995 Pedagógus szülők gyermekeként Budapesten született. Az Egressy Gábor Gimnáziumban elvégzett középiskolai tanulmányai után 1971-ben a Műszaki Egyetemen villamosmérnöki, majd mérnök-tanári oklevelet szerzett. A mérnöki és vele együtt szerzett pedagógiai ismeretei végig kísérték életútját, meghatározták szakmai és tudományos tevékenységét is. 1976-ban az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen doktori címet, 1980- ban az oktatástechnológiai témakörében kandidátusi fokozatot, majd 1993-ban oktatástechnikai értekezésével a műszaki tudományok doktora címet szerezte meg. Szakmai munkáját szakközépiskolai mérnök-tanárként kezdte ahol híradástechnikai tárgyakat oktatott, majd a Fővárosi Pedagógiai Intézetben, azt követően a Kandó Kálmán Villamosipai Műszaki Főiskolán adjunktusként dolgozott. A graduális képzésben szerzett és professzionális területen gyakorlati tapasztalatokkal kiegészített ismeretei révén került 1979-ben a Veszprémben működő Országos Oktatástechnikai Központhoz, ahol 1988-ig főigazgató-helyettes, majd két évig a Művelődési Minisztériumban főosztályvezető-helyettes volt. A magyar és nemzetközi szakképzésben szerzett tapasztalatai és kezdeményezései alapján 1990-ben főosztályvezetői kinevezést kapott a Munkaügyi Minisztériumba, ahol szűkebb szakmai vezetői tevékenysége mellett a Világbank által támogatott szakképzési projektet is irányította. A műegyetemi graduális oktatásba már okleveleinek megszerzését követően bekapcsolódott a Tanárképző Intézetben betöltött mellékfoglalkozása révén. Itt kapott címzetes egyetemi docensi kinevezést 1991-ben. Kiterjedt szakirodalmi tevékenységet folytatott, számos publikációja és szakkönyve jelent meg magyar és angol nyelven. Már a 80-as évek elejétől aktív részese volt a Mérnöktovábbképző Intézet interdiszciplináris területeken folytatott továbbképző tevékenységének. Itt kapcsolódott be a Nemzetközi Mémökpeda- gógiai Társaság (IGIP) munkájába is, ahol előadásaival a szakmai konferenciák rendszeres szereplője volt, megválasztották a Társaság tudományos tanácsa tagjává is. 1994. július 1-től pályázat útján elnyerte a Mérnöktovábbképző Intézet igazgatói állását. Ebben a minőségében jól hasznosította széleskörű tapasztalatait, amelyek különösen a számítástechnikai oktatás és a multimédia fejlesztés területén már korábban elismerést hoztak számára. Halálával értékes szakember távozott a mémökpedagógia szakterületéről, családjában négy fiatalkorú fiúgyermek maradt árván. 58
