A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1995-1996
In memoriam
módon ötvözi a villamos mérések és a jelfeldolgozás területeit. Iskolát teremtett: ő és tanítványai jelentős szerepet játszottak a méréstechnika tudományos alapokra helyezésében. Oktató-nevelő és tudományos életútja elismeréseként 1993-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét kapta. A hazai tudományos életben 1977 és 1985 között a Tudományos Minősítő Bizottság Elektronikai és Számítástechnikai Szakbizottságának elnökeként vett részt. A Magyar Tudományos Akadémia különböző bizottságainak tagja volt. Elnöke volt 1980-84 között a Méréstechnikai és Automatizálási Tudományos Egyesület Tudományos Tanácsának, és 1979-84 között az IMEKO TCl-es (felsőoktatási) tudományos bizottságának. Schnell László professzortól hosszú és gazdag élete során sok segítséget kaptunk, életművét megőrizzük, élettapasztalata, tanácsai nagyon hiányoznak. DR. STROMMER GYULA 1920-1995 1995 május 8-án a geometria tanszéken megünnepeltük 75. születésnapját, de az egészségét aláásó gyógyíthatatlan betegség augusztus 28-án elragadta Őt az élők sorából. Szeptember 18-án kísértük utolsó útjára az óbudai temetőben. A ravatalnál Bíró Péter rektor úr, Molnár Károly dékán úr, Molnár Emil tanszékvezető úr és Romhányi Gábor, a Műegyetem Baráti Kör titkára méltatták gazdag munkásságát és vettek búcsút egy nagyon karakteres műegyetemi professzor-nemzedék karizmatikus, és ilyen minőségében talán utolsó személyiségétől. A sírnál jelen sorok írója búcsúztatta Őt mintegy negyedszázezemyi egykori tanítványa nevében. Strommer professzor úr 1938 óta tehát 57 éven át- volt a Műegyetem polgára. Gépészmérnöki tanulmányai mellett a Pázmány Péter Tudományegyetemnek is hallgatója volt. Ez utóbbi kapcsán csillagászati tanulmányokat folytatott és bekapcsolódott a csillagászati kutatómunkába is. A talentumos fiatalember 20 évesen már új kisbolygó felfedezésével gazdagította a tudományt. 1942-től az ábrázoló geometria tanszék asszisztense, de a háború az Ő életébe is erősen beleszólt: katonai szolgálat, majd orosz hadifogság után súlyosan beteg állapotban tért haza. A munkát azonnal felvette, és az ábrázoló geometria tanszéknek 1949-ben adjunktusa, majd 1951-ben intézeti egyetemi tanára lett. 1952-ben-a Műegyetem kettéválasztása miatt fellépő igény alapján56
