A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1995-1996
In memoriam
IN MEMÓRIÁM DR, HAZAY ISTVÁN 1901-1995 Dr. Hazay István a századforduló közelében Budapesten született és szinte az egész századot átélte. Iskoláit is Budapesten végezte. Mérnöki oklevelet 1922-ben szerzett a budapesti Műegyetemen. 1923-ban az Állami Földmérés szolgálatába állt, ahol 1927-ben földmérőmémöki, majd 1929-ben háromszögelőmémöki szakvizsgát tett. Kerek 30 évi gyakorlati szakmai tevékenysége során részt vett a földmérés valamennyi, egyszerűbb és magasabbrendű munkájában. Különös gyakorlatot szerzett a felső-és az alsórendű háromszögelés, a szabatos szintézis (magasságmérés), a csillagászati geodéziai munkálatok és a városmérések területén. Már fiatalon megnyilvánult kiemelkedő képességei folytán hamarosan irányítói, vezetői feladatokat kapott; így 1932-től Budapest Főváros háromszögelésében és részletes felmérésében, majd 1938-tól a Pénzügyminisztériumban az Állami Földmérés központi felügyeleti tevékenységében, 1942-től pedig az egész Állami Földmérés vezetésével bízták meg. Gyakorlati szakmai tevékenysége mellett már fiatalon megkezdte tudományos és oktatói működését. Első tanulmányai 1930-ban jelentek meg. A csillagászati geodézia tárgykörében készített doktori értekezése alapján a Műegyetem 1934-ben avatta műszaki doktorrá. 1929-től a háromszögelőmémöki tanfolyamon kiegyenlítéstant, majd később csillagászati geodéziát is tanított. 1938-ban jelent meg „Kiegyenlítő számítás a geodéziai gyakorlatban” című első könyve, melyet az akkori Magyar Mémök-és Epítészegylet nagy aranyérmével tüntetett ki. Ebben már számos olyan felismerést, megállapítást tett-sajnos akkor csak magyar nyelven-, amelyek az utóbbi években váltak a nemzetközi szakirodalom témájává és nyertek általános elismerést. További oktatói és tudományos munkássága alapján 1941-ben a Műegyetem magántanárrá habilitálta. Ettől kezdve gyakorlati működése mellett rendszeresen tartott egyetemi előadásokat Sopronban a Bánya-és Erdőmémöki Karon. Az Állami Földmérésnek a II. világháborút követő átszervezésekor az akkori politikai hatalom őt alkalmatlannak találta ennek vezetésére. Ezért 1951- től kezdve egész munkaerejét a felsőoktatás és a tudományos kutatás szolgálatába állította. A soproni Földérőmémöki kar „Alkalmazott geodézia tanszékén” 51
