A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1994-1995
Nyugállományba vonultak
Kezdettől fogva aktív oktatómunkát végzett, többek között az Általános és szervetlen kémia, Kvantumkémia, Szervetlen polimerek tárgyakat adta elő és oktatott a korróziós szakmémökképzésben, valamint a Mérnök Továbbképző Intézet tanfolyamain. Újjászervezte az elméleti és gyakorlati szervetlen kémia oktatását, számos jegyzete jelent meg. Tudományos kutatási területe a szilíciumorganikus vegyületek és szilionok kémiája. Eredményeiért 1953-ban Proszt Jánossal és Lipovetz Ivánnal együtt Kossuth díjat kapott. Munkáját 187 publikáció, 173 előadás, 12 szabadalom jelzi. 1963-tól 1991-ig volt a Szervetlen Kémia Tanszék vezetője. Volt dékánhelyettes, számos akadémiai bizottság és munkabizottság tagja, az MKE Korróziós Szakosztálya vezetőségének tagja, alapító tagja a TIT-nek, részt vesz a Magyar Korróziós Szövetség munkájában. Sokrétű tudományos kapcsolatot épített ki a szilícium-kémiával foglalkozó külföldi intézményekkel, részt vett nemzetközi szilíciumorganikus szimpóziumok szervezőbizottságában. 1994 végén nyugállományba vonult, de azóta is aktívan részt vesz a tanszék oktató és tudományos munkájában egyaránt. DR. ODOR KÁROLY egyetemi docens 1994-ben vonult nyugdíjba. 1928-ban Sitke nevű községben (Vas megye) született. Földmérőmémöki oklevelet a Műszaki Egyetem Sopronban működő Földmérőmémöki Karán szerzett. Végzés után -Hazay professzor úr meghívására- egy évig mint tanársegéd az Alkalmazott Geodézia Tanszéken, majd 1954-től 1959-ig a Budapesti Geodézia és Térképészeti Intézetnél kirendeltségvezetőként dolgozott. 1959-ben a Földmérőmémöki Kart áthelyezték Budapestre, ekkor visszament a Felsőgeodézia Tanszékre dolgozni és nyugállományba vonulásáig hű maradt az Egyetemhez. 1969-ben egyetemi doktori címet szerzett, 1980-ban megvédte a műszaki tudományok kandidátusi disszertációját. Fő oktatási területe a mérnökgeodézia és a bányaméréstan című tantárgyak voltak, amelyeket 1964-óta önállóan adott elő. A mérnökgeodézia tantárgy alapjait ő rakta le, mivel ez a tantárgy ebben az időszakban került kialakításra. Mindkét tantárgyból jegyzetet írt, amelyeket az idők folyamán három alkalommal korszerűsített. A „Mérnökgeodézia” jegyzetét használták az iparban és alapul szolgált hasonló tárgyat oktató egyetemek és főiskolák jegyzeteinek Oktatási tevékenysége kiterjedt a nappali-, a levelező-, a mérnöktovábbképzés és a szakmémökképzés területére is. Hosszú időn keresztül a tanszék diplomatervezési feladatok irányítója, doktori és kandidátusi disszertációk bírálója és a szigorlati bizottság tagja volt. Oktatási munkáján kívül elsősorban az „ipari megbízásos” munkákban tevékenykedett, mint ezeknek a munkáknak tanszéki felelőse, témavezetője és 49
