A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1994-1995
Nyugállományba vonultak
gatók és oktatótársai között is igen kedvelt „Marci” bácsi. Legendás történeteivel ízessé, emlékezetessé tudta tenni a vízügyi szakma tárgyainak oktatását. Remek közérthető jegyzeteket, jegyzetrészeket, tanulmányokat írt, összesen több mint 50-et. Mintegy 120 kutatómunkája, s eredményeképpen megírt szakvéleménye kristálytiszta, világos, nagy szakmai erényeket mutató mű. Tudományos munkája is igen eredményes, 1961-ben egyetemi műszaki doktori, 1976-ban kandidátusi címet szerzett. Kutatásainak eredményét mindig alkalmazták a gyakorlatban is, s a műszaki-tudományos életen kívül a gyakorlati vízépítési munkában is ha szükséges volt, részt vett: védelemvezető volt nagy dunai és tiszai árvizeknél amikért is magas szakmai kitüntetéseket kapott. Árvízvédelemért emlékérem, Oktatásügy kiváló dolgozója, szakszervezeti kitüntetések tulajdonosa. Az egyetemmel ma is tartja a kapcsolatot, a műegyetemi nyugdíjasok szakszervezetét irányítja nagy energiával. Kollégái jó egészséget kívánnak további munkájához. MÁJAY PÉTER egyetemi adjunktus, oki. földmérőmérnök 1933-ban született Budapesten, középiskoláit Győrött és Budapesten végezte, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Sopronba kihelyezett Földmérőmérnöki Karán szerzett földmérómémöki diplomát 1956-ban. 1956-tól mérnöki beosztásban dolgozott a Budapesti Geodézia és Térképészeti Vállalatnál, ahol főleg az országos alaphálózati és a városi alappont-sűrítési munkálatokban, továbbá a nagyarányú városi felmérésekben vett részt. 1964-től a Budapesti Műszaki Egyetem Általános Geodézia tanszékén egyetemi adjunktusként dolgozott, és az Építőmérnöki Kar Földmérómémöki szakának nappali és levelező tagozatán a geodéziai és a geodéziai műszerek c. tantárgy elméleti és gyakorlati oktatásában vett részt. Kidolgozta a geodéziai alapismeretek c. tárgy gyakorlatainak programját, és a tantervmódosítások során annak átdolgozásában is tevékenyen részt vett. Az oktatási feladatokon kívül 1971-73 között az MTA Geodéziai tudományos Bizottság Műszerügyi Munkabizottságának titkáraként tevékenykedett. Társszerzője volt a „Geodéziai alapismeretek I. Gyakorlat, 1972”c egyetemijegyzetnek, továbbá a „Geodéziai műszerek, szerk.: Fialkovszky L., Bp. 1979.” és a „Surveying Instruments and their Operational Principle, editor: L. Fialkovszky, Budapest-Amsterdam-Oxford-New York-Tokyo 1991.”c. könyvnek. A tanszék ipari megbízási munkáiban is tevékenyen részt vett, és ezekhez a munkákhoz kapcsolódik egyéb tudományos tevékenysége, amelynek során geodéziai programrendszert készített a zseb-, illetve a PC számítógépekre, továbbá egyedi mikrogeodéziai mérési módszereket dolgozott ki és alkalmazott a különböző ipari geodézia feladatoknál. 1994 végén vonult nyugdíjba. 47
