A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1994-1995
Nyugállományba vonultak
NYUGÁLLOMÁNYBA VONULTAK DR. BAKONDI KÁROLY 1950-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1951 januárjában aspiránsként kezdte munkáját a BME Gépgyártástechnológia Tanszékén. A tanszék egyik alapító tagjaként jelentős munkát végzett a gépgyártástechnológus képzés létrehozásában, tantárgyainak kialakításában, jegyzeteinek, tankönyveinek írásában. A hatvanas években a forgácsoló megmunkálások, szerszámtervezés és gyártás tudományterületén végzett iskolateremtő tevékenysége a társ-felsőoktatás intézményekben is elismert volt. 1980 januárjában a Közlekedésmérnöki Kar felkérte a Gépipari Technológia Tanszék vezetésére. Itt megszervezte a járműgyártó és javító szakirányú képzést. Az utóbbi évtizedben kezdeményezésére indult el a nagyenergiasűrűségű megmunkálási eljárások kutatása és oktatása. Ezen a területen a hazai egyetemek és kutatóintézetek mellett számos külföldi (német, svájci, angol, cseh, szlovák) egyetemmel és kutatóintézettel alakult ki szoros együttműködés. Ezeket a kutatásokat támogatják az elnyert OTKA, OMFB pályázatok, programok. Kandidátusi disszertációját 1957-ben, MTA doktori értekezését 1980-ban védte meg. Oktatási kutatási tevékenységét négy Kiváló dolgozó-i kitüntetéssel és egy Pattantyús A. Géza díjjal jutalmazták. Publikációi (kb. 200 db) a forgácsolások témakörében jelentek meg. DR. BOROTVÁS ELEMÉR tanszékvezető, egyetemi tanár, a közlekedés- tudomány doktora 1931-ben született Bánfalván. Kereskedelmi középiskolát végzett Miskolcon. A Moszkvai Vasútmémöki Egyetemen (MIIT) 1956-ban szerzett közlekedésmérnöki oklevelet, melyet az ÉKME honosított. 1956-59 között gyakornok, majd egyetemi tanársegéd az ÉKME Közlekedés-gazdaságtani Tanszékén. 1959-62-ben akadémiai aspiráns a MÜT-en, 1962-ben a közlekedés- tudomány kandidátusa oklevelet szerez. 1962-68-ig egyetemi adjunktus, ill. egyetemi docens a BME Közlekedésgazdasági Tanszékén. 1964-ben egy évet dolgozott a Közlekedési Minisztériumban. 1968-1974 között a KGST Közlekedési Osztályának tanácsosa. 1974-1981-ben egyetemi docens, illetve dékánhelyettes a Közlekedésmérnöki Karon. 1981-ben pályázati úton nevezik ki egyetemi tanárrá a BME Közlekedésgazdasági tanszékére. 1976-97 között intézeti igazgató helyettes. 1976-tól 1994-ig tanszékvezető, 1979-től a Közlekedési Gazdasági Mérnöki posztgraduális képzés vezetője. 1988-ban megszerezte a közlekedés- tudomány doktora tudományos fokozatot. 1987-től 1995-ig a Közlekedés- technikai és Szervezési Intézeti igazgatója. Vasúti mérnök-főtanácsos. 42
