A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1994-1995
In memoriam
DR. TOROK ENDRE 1929-1994 Erős akarattal zokszó nélkül tűrt, több éves betegség után 1994. augusztus 7-én elhunyt Dr. Török Endre, a Budapesti Műszaki Egyetem Mémökgeológia Tanszékénének nyugalmazott docense, címzetes egyetemi tanár. 1929. január 19-én a Győr-megyei Téten született. Iskoláit Győrben és Pápán végezte. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán 1953-ban szerzett középiskolai tanári oklevelet. Érdeklődése a földrajzhoz és a fiatal korú földtani képződmények vizsgálatához vonzotta. Az egyetemi évei alatt, a nyári szünidőben részt vett Dr. Rónai András alföldi földtani térképező munkáiban. Tanári oklevele megszerzése után 1953-54-ben a Népművelési Gimnázium tanára és kollégiumi igazgató, majd 1955-56-ban a Fővárosi Tanács Tanuló Otthon kollégiumi nevelőtanára. 1957-59-ben az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Vásárhelyi Pál Diákotthonának igazgatója. Miután több ízben kérte az ÉKME rektorát, hogy mentse fel diákotthoni igazgatósága alól,- mert szeretne szakmájában elhelyezkedni, -áthelyezik az Ásvány-és Földtani Tanszékre tanársegédnek. A Tanszék munkájába gyorsan beilleszkedik, az üledékes kőzetek petrográfiájával és genetikával kezd foglalkozni. 1962-ben ebből a témából írja és védi meg doktori értekezését is. 1964-ben kinevezik adjunktusnak. Az Ásvány- és Földtani Tanszéken végzett munkája mellett, mint főiskolai docens- a Főiskola Győrbe telepítéséig-előad és gyakorlatokat vezet a Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Közlekedés-Építés Karán is. Docensi kinevezését az Ásvány- és Földtani Tanszékre 1979. július 1-én kapja meg. 1985-ben megvédi a műszaki tudomány kandidátusa cím elnyerésére benyújtott, az egy évtizeden át folytatott részletes kavics vizsgálatának eredményeit összefoglaló értekezését. Mindjobban elhatalmasodó betegsége egyre inkább gátolja a járásban, ezért 1992. nyarán nyugdíjazzák. Mint nyugdíjas továbbra is részt vett a Tanszék kutató munkájában,- élete végéig biztosították részére a nyugodt munka lehetőségét. Oktatói munkáját nagyra értékelték,- 11 egyetemi jegyzet megírásában vett részt. 1964-ben és 1975-ben megkapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, nyugdíjazásakor a címzetes egyetemi tanár címet. Kutató tevékenysége elsősorban a Tanszék szedimentpetrográfiai és építésföldtani térképezési munkájához kapcsolódott. Fiatalkori munkái közül igen 40
