A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1993-1994

In memoriam

alállomások üzemvitelének biztosítása volt. Megoldásai között több az első volt, a magyar hálózaton (pl. szelektív földzárlatjelző). 1961-ben meghívásra áthelyezték az Országos Találmányi Hivatalba főmérnöknek és innen került 1962-ben a BME Villamosipari Anyagtechnológia Tanszékre oktatónak (tanársegéd, majd adjunktus), ahol haláláig, az utolsó négy hónap kivételével, folyamatosan - betegszabadság nélkül - dolgozott.

Oktatói munkájában a pedagógusi és mérnöki munka valamennyi formáját művelte. Tartott gyakorlatokat, konferenciákat, előadásokat. Fejlesztett és készített új gyakorlatokat, oktatási segédleteket és ezenkívül aktívan részt vett a Tanszék kutatási gazdasági, műszaki és szervezési munkáiban. Erősáramú szakon a témalaboratóriumok szervezője volt.

Kutatási szakterülete viszonylagosan sok volt. Ezek közül számára a legfontosabb a mágneses- és villamos anyagok szerkezetének és technológiájának kutatása volt. Aktívan foglalkozott a villamos gépek és készülékek gyártástechnológiájának ellenőrzésével és fejlesztésével. Úttörő munkásságot végzett a villamos kontaktorok mágnes körének számítógéppel segített optimalizálásában, valamint az ötvözött alumínium huzalok és a wolfram spirálok konduktív hőkezelésének kidolgozásában. Ez utóbbi témakör volt doktori disszertációjának a témája is - ’’Izzólámpák duplaspiráljának gyorshőkezelése áramimpulzussal” - 1979-ben.

Újabb kutatási területe az erőművek szerkezeti anyagainak károso- dási folyamata és a tönkremenetelének, megbízható, folyamatos - on line - diagnosztizálása volt.

Az Anyagtechnológia, Anyagtudomány c. tárgyak folyamatos oktatásán és fejlesztésén kívül az elsők között volt, aki bekapcsolódott a Munka- védelem c. tárgy reform-tantervének kidolgozásába és oktatásába.

Hallgatói és diplomatervezői a közös munka befejezése után is hosz- szú ideig visszajártak hozzá, szakmai és életviteli vonatkozásban tanácsait kérni. Munkatársaival, ismerőseivel zárkózottsága ellenére is, igen jó és segítőkész kapcsolatot tartott fent. Hozzá segítségért mindig és mindenben lehetett fordulni, annak ellenére, hogy O ritkán kért másoktól segítséget. Talán ezért érte munkatársait és barátait a váratlanul jelentkező betegsége és kedves barátságos személyének elvesztése.

Befejezésül egy TDK-s hallgatójának szavait idézzük, melyet akkor mondott, amikor értesült haláláról, ’’...Szívós Tanár úr szakmailag nagyon képzett, becsületes és igazságos tanár volt, mi hallgatók nagyon szerettük...”

63