A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1993-1994
In memoriam
DR FODOR LAJOS 1930-1993 Dr. Fodor Lajos tanszékvezető, állami díjas egyetemi tanár, egyetemünk volt rektora, rövid szenvedés után gyógyíthatatlan betegségben 1993 február 8-án elhunyt. Celldömölkön vasutas családban született, édesapja vasúti altiszt volt, aki főkalauzként ment nyugdíjba. Sajnos korán elhunyt, s Fodor Lajos 15 évesen félárván maradt. Szinte önerejéből népi kollégistaként tanult, s 1953-ban vegyészmérnöki diplomát szerzett a Vegyészmérnöki karon. Azóta haláláig a Mezőgazdasági Kémia Technológia Tanszék dolgozója volt. 1963-ban a kémiai tudomány kandidátusa. 1982-ben a kémiai tudomány doktora lett. 1983 óta egyetemi tanár, 1975-től tanszékvezető. 1963-68-iga Művelődési'Minisztérium egyetemi főosztályán osztályvezető volt. 1981-82-ben dékán, 1982-87-ig rektorhelyettes, majd 1987-től 1990. december 9-ig az egyetem rektora. 44 esztendőt töltött el körünkben, de végig hű maradt szőkébb szülőföldjéhez, alapító tagja volt a Kemenesaljái Baráti Körnek. Negyven éven keresztül oktatott az egyetemen. Oktatómunkájában mindig arra törekedett, hogy az ipari, a mérnöki szemlélet beépüljön az oktatásba. Kezdettől fogva a félüzemi oktatás bővítése, fejlesztése volt egyik fő feladata^Okta- tó nevelő munkáját magas színvonalon, lelkiismeretesen, példamutató hivatástudattal végezte. A hallgatóság mindig nagy szeretettel és megbecsüléssel vette körül. Az elsők között kapta meg a legnagyobb megbecsülést, a hallgatók szavazatai alapján a „Kar kiváló oktatója” címet. Mint tanszékvezető is nagy figyelmet fordított az oktatásra, a tananyag korszerűsítésére, az oktatási módszerek, a mérnöki készségek fejlesztésére. A minisztériumban töltött évei alatt is az oktatás fejlesztésével foglalkozott, oktatás-politikusnak is olyan kiváló volt, mint oktatónak. Részese volt annak a felvételi rendszer kidolgozásának, amely biztosította, hogy valóban a tehetségesek kerüljenek be az egyetemekre, s a felvételinél csak egy szempont legyen, a tudás. Bár az oktatást tekintette hivatásának, tudósnak, kutatónak is nagyszerű volt. Tudományos érdeklődése az iparilag fontos kérdések megoldására irányult, melyek a vegyipar, az élelmiszeripar alapvető problémáit jelentették. Számos megvalósított szabadalma bizonyítja kutató, alkotó tevékenységét, pl.: a szorbit- kristályosítás, a karbamid-zsírsav, a karbamid-keményítő addukt képzése illetve gyártása. Ezen a területen végzett kutató-fejlesztő munkájával szerzett tudomány doktora fokozatot. Az ipari intenzív technológiák elméleti megalapozása és 56
