A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1990-1991

Nyugállományba vonultak

Intézet/ tudományos kutatócsoportjában, a csoport vezetőjeként. Szőkébb szakterüle­te a programozott oktatás, különös tekintettel a programok készítésének konkrét for­máira, algoritmusokra és az audiovizuális eszközök felhasználására. Tudományos főmunkatársként, kutatómunkája mellett, részt vett a Pedagógiai Osztály oktatómun­kájában is, a didaktika tantárgy előadójaként. Az intézet nemzetközi kapcsolatainak felelőseiként nagy szerepet vállalt a Tudományos kutatócsoport és a Pedagógiai Osztály nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében és ápolásában. Széles körű tájékozottsága, nagy munkabírása, kitűnő angol és német nyelvtudása révén a legkülönbözőbb területeken látott el funkciókat; így többek között az UNESCO-ban vállalt feladatokat, az IGIP /Internationale Gesellschaft für Ingenieurpädagogik/ magyarországi képviselőjeként tevékenykedett, aktívan részt vett a Tudományos Minősítő Bizottság munkájában. Publikációs tevékenysége ki­emelkedő; ennek reprezentánsai azok a könyvek, jegyzetek, tanulmányok és szakcik­kek, melyeket önállóan vagy társszerzőkkel jelentetett meg. 1968 óta az Audio- Vizuális Közlemények /később AV-Kommunikáció/ c. folyóirat szerkesztője. Tanít­ványai, hallgatói körében nagy népszerűségnek örvendett, szakdolgozati témáira mindig sokan jelentkeztek, aspiránsainak igyekezett a hosszú évek során szerzett ta­pasztalatait átadni. Eredményes oktató- és kutatómunkájáért több alkalommal részesült kitüntetésben; 1966-ban és 1974-ben az Oktatás Kiváló Dolgozója lett, 1985-ben Kiss Árpád em­lékérmet, 1986-ban Kiváló Munkáért kitüntetést kapott. 1989. december 31-ével nyugdíjba vonult, 1990. december 31-ig óraadó nyugdíjas­ként dolgozott a Tanárképző és Pszichológiai Intézet Pedagógiai Tanszékén. Peda­gógiai közéletünknek azóta is aktív tagja. Dr. HAJNÓCZI Gyula egyetemi tanár, építészmérnök és okleveles régész, a műszaki tudomány doktora, Kossuth-díjas. Teológiai előtanulmányok után háborút járt fel­nőttként iratkozott be az Építész Karra. Végzés után Rados Jenő professzor asszisz­tense, majd negyven évet meghaladó oktatói működése során végigjárta az összes fokozatot, tanársága idején oktatási dékánhelyettes is volt. Az építészettörténet széles tartományában az ókori építészettörténet vált szakterületévé, ennek érdekében szerez­te meg második diplomáját régészetből. Mint gyakorló építésznek jelentős szerepe volt a Dunántúl római kori emlékeinek műemléki értelmezésében, helyreállításában és propagálásában. Az ókori építészettörténet és a műemlékvédelem tárgyaihoz tar­tozik számos cikke, tanulmánya és több könyve. Az elvont tudományok terén térel­méleti munkássága kiemelkedő és nemzetközileg elismert. Pedagógiai munkásságá­ban a könnyed szellemességgel párosuló szakmai igényesség jellemző, mindez a hallgatók szerető megbecsülését eredményezte. 1990. augusztus 31-én vonult nyugdíjba, hetvenéves korában, de azóta is óraadó ta­nár és aktív tudós. Dr. KÁNTOR Tibor címzetes egyetemi tanár, oki. vegyészmérnök tudományos pá­lyáját a MTA KFKI Spektroszkópiai Osztályán kezdte. 1959-ben kezdett dolgozni a BME Általános és Analitikai Kémiai Tanszékén tudományos munkatársként. 1977- től tudományos főmunkatárs, 1991-től címzetes egyetemi tanár. A műszaki doktori címet 1966-ban, a kémiai tudományok kandidátusa címet 1976-ban, a kémiai tudo­mányok doktora címet pedig 1987-ben szerezte meg. Gazdag kutatói munkásságának kezdetektől fogva fő témája az emissziós színkép- elemzés, amely 1969-től kiegészült az atomabszorpciós spektroszkópiával (AAS). 57

Next

/
Thumbnails
Contents