A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1990-1991
In memoriam
Dr.Fazekas Ferencet a Budapesti Műszaki Egyetem saját halottjának tekintette. 1990. január 23-án kedves falujában, Arakon vettünk utolsó búcsút Tőle. FÖLDVÁRYNÉ DR. VARGA MAGDOLNA 1938-1990 1990. január 31-én hirtelen fellépett agyvérzés következtében, tragikus hirtelenséggel elhunyt Földváryné Dr. Varga Magdolna, a Geodéziai Intézet Felsőgeodézia Tanszékének adjunktusa. Rövidre szabott életének immáron nagyobbik részét egyetemünkön, körünkben töltötte. 1959- ben került földmémök hallgatóként Miskolcról az Építőmérnöki Karra. Itt 1962-ben szerzett mérnöki oklevelet. Ezt követően lépett be első, és egyben egyetlen munkahelyére, a BME Felsőgeodéziai Tanszékére egyetemi oktatóként. Közel 30 évi oktatói működése alatt derekasan kivette részét a tanszék mindennemű tevékenységéből. Idősödő édesanyjával való törődés, férje és három gyermeke gondos ellátása nem korlátozta őt a tanszéki munkában. Az oktatás szinte minden területén részt vállalt; előadásokat tartott, gyakorlatokat vezetett mind nappali, mind a levelező tagozaton; részt vett a mérnöktovábbképzésben, külföldi termelési gyakorlatot vezetett, és sok éven át osztályfőnöki munkát végzett. Különös, mondhatnánk anyai türelemmel foglalkozott a diplomatervező hallgatókkal, akik közül a gyengébb felkészültségűeket is készséggel vállalta. Tantárgyában, a "Geodéziai alaphálózatok" tárgyban nem régen jelent meg színvonalas új jegyzete, melynek megírásán az utóbbi időben óriási energiával dolgozott. Külön ki kell emelni oktatásszervező munkáját, amivel részben a tanszék oktatási tevékenységét fogta össze, igen nagy segítséget nyújtva ezzel a tanszék vezetésének, részben pedig a kar jegyzetbizottságában és az órarendet összeállító bizottságában járult hozzá eredményesen a Kar feladatainak megoldásához. Folyamatos önképző és tudományos kutatómunka eredményeként, 1968-ban műszaki doktori címet szerzett. További kutatómunkáját részben tanszéki, részben állami kutatási megbízás keretében folytatta. Lelkes kezdeményezője és gondozója volt az intézet sóskúti kísérleti mozgásvizsgálati hálózatának. Lankadatlan szorgalommal szervezte a hálózat többszöri mérését, gyűjtötte és dolgozta fel az eredményeket. Ezzel kapcsolatosan több tudományos cikk és előadás szerzője, illetve társszerzője. Közben három idegen nyelvet tanult, nyelvvizsgákat tett, és készült a kandidátusi fokozat megszerzésére. Mindemellett tevékeny részese volt a tanszék gyakorlati tevékenységének. Mérnöki munkáját a jó geodétához illő gondosság, szabatosság, teljes megbízhatóság és igényesség jellemezte, amit egyaránt megkívánt önmagától és másoktól is. Nagy gyakorlata volt a terepi munkákban, ahol megmutatkozott jó mérnöki és szervező készsége. A tanszéki közösségnek igen aktív tagja volt. Kivette részét a társadalmi tevékenységből is. Bizalmiként magára vette és lelkiismeretesen, eredményesen képviselte a 47
