A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1990-1991

In memoriam

DR. BUZÁGH ALADÁRNÉ 1925-1990

Dr.Buzágh Aladárné Gere Éva 1925. június 29-én született Budapesten. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett vegyészi diplomát, s az egyetem Kolloid- kémiai és Technológiai Intézetében kezdett dolgozni tanársegédként.

Az intézet vezetője Dr.Buzágh Aladár, a kolloidkémia területének nemzetközileg nagyrabecsült professzora volt, akivel később házasságot kötött. Az ifjú tanársegéd Buzágh professzor irányításával kezdte oktatói, kutatói pályafutását. Az egyetemi doktori fokozatot is a kolloidkémia tárgykörben írt disszertációjával szerezte.

1958-ban lett a BME Általános és Analitikai Tanszékének dolgozója tudományos munkatársként. Ebben az időben a tanszék vezetője Dr.Erdey László professzor volt. A tanszéket nemzetközileg is a fontos termoanalitikai kutatóközpontok között tartották számon.

1963-ban kapcsolódott be a Termoanalitikai Csoport munkájába. Több mint 50 - egyebek között szervetlen só-hidrátok bomlásával és bomlástechnikájával foglalkozó közlemény szerzője, illetve társszerzője volt. A termikus analízis mellett szakavatott művelője volt az elektronmikroszkópnak, az alkalmazott termikus módszereknek, valamint az ipari problémák megoldására szolgáló kombinált termikus és elektron- mikroszkópiás eljárásoknak. Közreműködött egy átfogó analitikai kézikönyv megírásában. Rendszeresen oktatott nappali és esti tagozatos szakmérnökhallgatókat. Társszerzője volt egy egyetemi jegyzetnek.

Buzágh Éva - Simon Lajosnéval és Szabadváry Ferenccel együtt - felismerte a szükségességét egy termoanalitikával foglalkozó nemzetközi szakfolyóiratnak. Bár egy nemzetközi folyóirat létrehozása sosem könnyű, a kezdeményezés sikerrel járt, s 1969-ben megjelent a világ első termokémiával foglalkozó folyóiratának, a "Journal of Thermal Analysis"-nek első száma az Akadémiai Kiadó és a John Wiley & Sons Ltd. (Chichester) kiadásában.

Buzágh Éva nemcsak egyike volt az alapítóknak, hanem kezdettől fogva egyik szerkesztője is volt a lapnak. A szerkesztői tevékenységet folytatta nyugdíjba vonulása után is. Aligha lehet elképzelni lelkiismeretesebb, pontosabb szerkesztőt, mint amilyen ő volt.

Évekkel halála előtt már súlyos beteg volt, és többször operálták. Bár világosan látta, hogy nincs menekvés a sorsa rendelte végzettől, mégis úgy élt és dolgozott, mint bárki más, sőt talán még keményebben, egészen az utolsó hetekig.

Kollégái, tanítványai emlékét kegyelettel őrzik.

44