A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1987-1988, 1. kötet
In memoriam
A Vasútépítési Tanszék kutatómunkái keretében több szakterületen végzett kiemelkedő tevékenységet. így önálló tervezője volt a budapesti metró pályaszerkezetének, kitérőinek, amely munkássága a szabadalom szintjéig jutott el. Kevesen tudják, hogy a budapesti földalatti gyorsvasút alagútjaiban az ő általa tervezett és ellenőrzésével megépített pályaszerkezeten futnak a szerelvények. De ugyanígy említést érdemel a MÁV kitérők, a sínleerősítések, a hézagnélküli felépítmény, a budapesti tömegközlekedés vagy a fogaskerekű vasút és- a Budavári sikló fejlesztése, újjáépítése terén végzett kiemelkedő tervező, szakértő munkássága. Egyes terveinek elismerő nemzetközi visszhangja is volt. Munkásságáért többször részesült kitüntetésben, amelyek közül a Közlekedéstudományi Egyesület Jáky-diját és a kétszer is megkapott Kiváló Munkáért kitüntetést emelhetjük ki. A vasút területén végzett kiemelkedő munkájáért az 1986. évi Vasutasnapon MÁV mérnök-főtanácsosi kinevezést kapott. Molnár György kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkezett. Személyében a vasútat szerető, idejét nem kiméivé lelkesen dolgozó, munkatársaihoz mindig jóindulatúan közeledő kollégát, jó barátot vesztettünk el. Munkáját az abszolút megbízhatóság és pontosság jellemezte, s a felületességet és lazaságot mások részéről sem tűrte meg. Nem egyszer mások helyett is elvégzett egy-egy munkát, ha azt nem tartotta kielégítőnek, s a határidők betartása terén ő volt az élő lelkiismeret. Jól tudjuk, hogy otthon is sokat dolgozott, s egy-egy átdolgozott hétvége után hétfőn reggel hozta a kész terveket, tanulmányokat. Élvezet volt vele a szakmán túl is történelmi, politikai vagy éppen sportkérdésekről beszélgetni, vitatkozni. Jó tanácsokban is bővelkedő véleménynyilvánítása, baráti, segítőkész ragaszkodása, a jóban-rosszban való kitartása példa nélkül állt. Őszinte emberi lénye nyitott könyv volt, amely 60 életév után örökre becsukódott. Három és fél évtizedes szorgalmas munkáját betegsége szakította meg. Ezért ment nyugdíjba annak ellenére, hogy a tanszéken ismételt rábeszélésekkel akartuk maradásra bimi. Egészségi állapota miatt kívánt visszavonulni, s nyilván ezt az okot csak ő érezhette valójában. Molnár Györgyöt az Építőmérnöki Kar saját halottjának tekintette, s július 17-én munkatársai, barátai nagy számban állták körül búcsúzásul ravatalát. 59
