A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1986-1987, 1. kötet
In memoriam
tálén elhatárolása párosait nála kiváló pedagógiai érzékkel, tudatos egyszerűséggel ás kiváló előadókészséggel. Bensőséges - az egyetemi éveken túlmutató - kapcsolatot tudott kialakítani hallgatóival, fiatalokká és idősebbekkel egyaránt. Segítette ebben az egész lényéből fakadó türelem, empátia és segitőkészség, ami azonban nem vezetett elvtelen engedékenységhez. Magas etikai mércét állított saját magával szemben és ezt várta el másoktól is. MUvelt, érdeklődő, színes egyéniség volt. Mélyen értette, élvezte az irodalmat, a zenét. Közismert volt a Karon ragyogó humora. Rendkívüli önfegyelme mellett ez a soha ki nem alvó humor segítette át az élet súlyos megpróbáltatásain és tette képessé arra, bogy végül szembenézzen az elbárithatatlannal. Példakép marad a számunkra, mint kolléga, mint oktató, mint ember. SONKOLY PÁL /1916 - 1986/ Sonkoly Pál 1916-ban született. Édesapja falusi kovácsmester volt a Tiszántúlon, Túrkeve mellett. Tanulmányaihoz az anyagi alapot saját magának kellett előteremtenie, családjától semmiféle anyagi segítséget nem kaphatott, A harmincas évek végén tanítóképzőt végzett, rövid ideig kántor- tanítóként dolgozott, majd bosz- szabb katonai szolgálat következett életében. Középiskolai tanári oklevelét Budapesten, matematika-fizlka szakon, á felszabadulás után - munka mellett - szerezte meg. Műegyetemi pályafutása 195l/52-ben kezdődött, az I. számú Matematika Tanszéken és ettől kezdve mindvégig a Műegyetem matematika-oktatója volt. A Gépészmérnökkari Matematika Tanszékről adjunktusként ment nyugdíjba, de óraadóként továbbra is részt vett az oktatásban. 1986-ban, 70 éves korában hunyt el. 57
