A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1986-1987, 1. kötet

In memoriam

Neve ismertté vált, különböző pedagógiai, vezetői funkciókat bíztak rá. Emelkedő csillaga 1951“b«n Budapestre bozta; a Műszaki Tanárképző Főiskola osztályvezetőjeként működött, majd 1953-57 között a Színművészet! Főiskolán népi tehetségek művésszé nevelésén fáradozott. 1957-hen került a Budapesti Műszaki Egyetemre. Előbb a Vegyészmérnöki Kát dékáni bivatalának volt a vezetője, majd rektori titkárként dolgozott 1970-ig. Amikor előtérbe került a műszaki pedagógusképzés reformja, és a BME Tanárképző és Pedagógiai Intézetének felállítását határozták el, őt nevezték ki a leendő intézet igazgatóhelyettesévé. Ezt a tisztet nyugdíjba vonulásáig, 1981-ig látta el; hozzáértéssel vett részt az intézet fejlesztésében. Életét áthatotta a nevelés és a tanítás. Pszichológiát oktatott műszaki szakoktatóknak, és pedagógiai gyakorlatokat vezetett műszaki tanároknak.

Néptanítói lelkülete nyilvánult meg a sok társadalmi munkában, az egyetemi és a XX. kerületi pártszervezetben végzett oktatási és propagandista tevékenységben.

Munkáját számtalan kitüntetéssel ismerték el: megkapta a Kos- sutta-dijat, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, több Ízben részesült az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben.

PERLAKY ANTAL / 1923 - 1986/

Elment az az ember, aki szó szerint az egész életét egyetemünkön töltötte, hiszen itt született, soha más munkahelye nem volt, és még nyugdíjasként is visszajárt dolgozni szeretett egyetemére.

Édesapja az egyetem néhai főművezetője volt, a Perlaky családnak pedig a központi épületben volt az otthona. A műegyetemen töltötte gyermekéveit, ott is nőtt fel, és nem sokkal az érettségije után, 19^2 tavaszán a munkahelye is az egyetem lett: kisegítő dijnokként dolgozott

55