A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1984-1985, 1. kötet

In Memoriam

Suhai Emőné 21 éve lépett be az MSZMP tagjai sorába, ez előtt is és ez után is jellemezte az elvi, pártos állásfoglalás, magatartás. Segítette a hallgatóságot, a KISZ munkáját. Akár ösztöndíjrendelet, vagy valamilyen szociális kérdés, kollégiumi probléma vetődött fel, tevékenységével nagymértékben támogatta azok megoldását. A szakszervezet is támaszkodott munkájára, ismereteire, jogi érzékére. Számos ilyen jellegű bizottságnak volt tagja, vagy elnöke.

Bármennyi is volt a munkája, ajtaja mindenki előtt nyitva állt. A legkülönbözőbb problémával lehetett hozzá fordulni. Az ügyekkel érdemben foglalkozott és azokat határozott gyorsasággal intézte el.

Munkáját több kitüntetéssel honorálták az országos szervek és a KISZ is. Úgy érezzük, hogy a legnagyobb elismerést számára az a megbecsülés jelentette, ami a vele együtt dolgozók részéről megnyilvánult.

A kegyetlen sors következtében el kell most válnunk, de Suhai Ernőné beírta nevét a villamosmérnöki kar történetébe, és így munkájának eredménye itt marad.

SZIKSZAY RÓBERT /1925 - 1984/

Szikszay Róbert adjunktus munkásságát az iparban kezdte. Szakmai gyakorlatát több helyen, a műszaki tudományok több vonalán gyűjtötte. De úgy tűnt, hogy végleges helyét a munkában az egyetemen találta meg, az iparral való kapcsolata azonban sohasem szűnt meg.

1945-ben kezdett dolgozni az Elektromos Műveknél, ekkor még mint géplakatos szakmunkás. Tudásának gyakorlati vonalát itt alapozta meg. ő volt az a »műszaki értelmiség”, aki mindent, amit elért és amit tudott, saját erejéből és mindig többrevágyó tudásszomjának kielégítésével érte el. Az Elektromos Műveknél, mint az új iránt fogékony, fiatal szakmunkásra, felfigyeltek rá és műszaki tisztviselővé emelték ki.

A Telefongyárba 1950-ben került, ahol az újonnen alakult szerszámszerkesztési osztály dolgozója és egyben alapító tagja lett. Ezen az osztályon 19 évig dolgozott. 1957-ben gépész56