A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1984-1985, 1. kötet

In Memoriam

Dr. HÉ BERGER KÁROLY /1928 -1984/ A Dr. Héberger Károly haláláról szóló értesítés munkatársait, akik aggodalommal hallották a ke­gyetlen betegség gyors elhatalmasodásának híreit, nem érte váratlanul ugyan, mégis szívszoritóan megdöbbentette. Igazgatásának idejére esett a ha­gyományos könyvtári szolgáltatások megújulása, a könyvtári munka korszerűsítésének — sok szem­léleti és anyagi buktatóval terhes — útkeresése, a könyvtár oktatásban vállalt szerepének megfogal­mazása, az országos közművelődési program fel­adatainak könyvtári megvalósítása, a felsőoktatá­si reformtörekvések könyvtári eszközökkel való segítése. Dr. Héberger Károly felismerte a feladato­kat, soknak elébe is ment, s ha nem sikerült is min­den nehézséggel megbirkóznia, kezdeményezései­vel, részeredményeivel, szívesen vállalt véleménynyilvánításaival mindenkor késznek mu­tatkozott az optimális megoldásokra. Pedig nem készült könyvtárosnak. Munkásszülők gyermekeként született Párizsban ahová a hazai munkanélküliség kényszerítette ki műszerész édesapját. Hazatértük után maga is munkásnak állt, s amikor elvégezte az Állami Felső-Ipariskolát, a gyár rajzasztala mellé ment vissza, egy életre jegyezve el magát a műszaki ismeretekkel. Magánúton gimnáziumi érettségit, majd 1947-ben sikeres műegyetemi felvételi vizsgát tett. 1951-ben szerezte meg gépészmérnöki oklevelét. Ennek birtokában először az Állami Műszaki Főiskolán, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen vállalt oktatómunkát, s bár 1953-ban az Oktatásügyi Minisz­tériumba szólították, s itt az új egyetemek létesítésével kapcsolatos műszaki és tantervi feladatok sok energiáját kötötték le, volt ereje a műegyetemi gépészkari levelező oktatás kérdéseivel foglalkozni, az oktatásból is részt vállalni. 1963. szeptember 1-én került a BME Központi Könyvtárának élére. Ezután sem tagadta meg mérnök voltát. Jegyzeteket, nívódijra érdemesített tankönyvet írt, oktatott és vizsgáztatott, módszertani kérdések foglalkoztatták, oktatástechnikai meg­oldásokat kutatott. Könyvtárigazgatói beosztását azonban felelősen fogadta; szorgalmas napi munkával mélyült el az új szakma kérdéseiben. Csakhamar felismerte, hogy a könyv­tári munkára a mérnökképzés színvonalának emelésében is jelentős feladatok várnak. 50

Next

/
Thumbnails
Contents