A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1983-1984, 1. kötet

Nyugállományba vonultak

Névelői munkáját is a kiemelkedő lelkiismeretesség és a hallgatók iránti megbecsülés és szeretet jellemzi. Hallgatói szeretik őt, mert kiváló oktatói egyéniségén kívül humanista példaképet is látnak benne.

Perlaky Antal osztályvezető 41 évig szolgálta lelkiismeretes munkájával a Budapesti Műszaki Egyetemet. 1942-től dolgozott egyetemünkön. Kezdetben a gazdasági apparátusban tevékenykedett különböző beosztásokban. 1956-ban — néhány évre — az ÉKME Rektori Hivatalába helyezték főelőadói munkakörbe, majd megbízták a Gondoki Osztály szervezésével és vezetésével. 1970-ben, a két egyetem egyesítése után, végleg a központi igazgatásba került, a Rektori Hivatalon belül a rektori titkárság és iroda vezetője lett. Innen vonult nyugállományba 1983-ban.

A rábízott feladatok sokfélesége - a rektori szintű rendezvények, protokoll fogadások előkészítése és lebonyolítása, a rektori irattározás irányítása, éwégi leltárkészítés stb. — nagy helyismeretet és munkabírást, jó szervező- és tettrekészséget, határozottságot kívánt tőle. E sokrétű és időigényes munkák elvégzése közben mindig szakított időt társadalmi munka végzésére is: 10 évig alapszervezeti szakszervezeti osztálybizottsági titkár volt, újabb 10 évig a Szakszervezeti Bizottság pénzügyi, ül. gazdasági felelősi tisztét töltötte be, majd 6 éven át a nagymarosi üdülő gazdasági ügyeit intézte. Mind hivatali, mind társadalmi munkáját lelkiismeretesen, nagy hozzáértéssel végezte.

Eredményes munkásságát 1971-ben Kiváló Dolgozó, 1981-ben rektori dicséret, 1983-ban Kiváló Munkáért kitüntetéssel ismerték el. 30 éves egyetemi szolgálatáért 1972-ben megkapta a BME arany emlékgyűrűjét.

Dr. Pintér László a Mérnöki Továbbképző Intézet gazdasági igazgatóhelyettese 1923. július 7-én, Kispesten született. Középiskolai és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1946-ban jogi oklevelet szerzett.

Először az Igazságügyi Minisztériumban, majd a Nemzeti Segélynél dolgozott. 1950-52- ig a Fővárosi Építő és Tatarozási Vállalantál, 1952-55-ig a Dunai Vasműnél volt alkalmazásban. Ezt követően 1955-63-ig az Erőmű Beruházási Vállalatnál, 1963-67-ig pedig a Vegyipari INVESZT-nél dolgozott. Munkahelyein jogászként, ill. szervezőként volt alkalmazásban.

87