A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1983-1984, 1. kötet
Nyugállományba vonultak
Az egyetemen végzett eddigi munkásságáért ezen a helyen is tisztelettel köszöntjük. Buóez Gyula okleveles gépészmérnök 1983. május 15-én ment nyugdíjba. Egyetemi tanulmányait a II. világháború miatti megszakítást követően 1950-ben fejezte be. Ezt követően a KGMTI-ben, illetve annak jogelődjénél dolgozott csoportvezetői, majd szakosztály- vezetői beosztásban. 1964-ben került főállású adjunktusként a Hő- és Rendszertechnikai Intézetbe, illetve annak jogelődjéhez, a Villamosmérnöki Kar Géptan Tanszékére, ahol ezt megelőzően 1949. óta óraadóként dolgozott. Oktató- és kutatómunkája elsősorban a gép konstrukció és műszaki ábrázolás tématerületre irányult. Tárgyelőadóként igen aktívan résztvett a tananyag fejlesztésében. Társszerzőkkel több jegyzetet is írt. Mintegy tíz évig volt az elsőéves hallgatók évfolyamfelelőse, emellett résztvett a FEB munkájában is. Oktató- és nevelőmunkájára magasfokú lelkiismeretesség és önzetlenség volt a jellemző. Nagy energiát fordított a tanszékre kerülő fiatal kollégák nevelésére és szakmai segítésére. Áldozatkész oktató és nevelőmunkájának elismeréseként elsők között kapta meg a Villamosmérnöki Karon a hallgatók szavazata alapján a legjobb oktatónak járó díjat. Diószegi Ferencné egyetemi adjunktus, oki. matematika-fizika szakos tanár, 1928. február 6-án született Budapesten. Tanári diplomáját 1953-ban szerezte meg, de már 1951 óta részt vesz a Villamosmérnökkari Matematika Tanszék oktatási munkájában. 1952-től nyugdíjba vonulásáig, 1983. március 31-ig a tanszék dolgozója, a 30 éves törzsgáda-jelvény tulajdonosa. Oktatási munkáját mindig nagy szeretettel és eredményesen végezte. Lelkesedéssel vett részt minden munkában, rendkívül gondosan készült fel az oktatással kapcsolatos feladataira, lelkiismeretesen foglalkozott a rábízott hallgatókkal. Szakmai munkájának jobb ellátása érdekében a Villamosmérnöki Kar Híradástechnika szakának levelező tagozatán abszolvált. Nevelőmunkát osztályfőnökként végzett rendszeresen. Emberi magatartása, szerény és csendes modora, a segítségadásra mindig kész, kedves és türelmes egyénisége révén mind a hallgatók, mind a munkatársak közmegbecsülését és 23
