A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1982-1983, 1. kötet

In memoriam

Dr. WEICHINGER KÁROLY

(Győr, 1894. X. 12. - Budapest, 1982. II. 20.)

Dr. Weichinger Károly Kossuth-díjas építészmérnök, nyugalmazott egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa 1982. február 20-án, 88 éves korában elhunyt. Temetése március 8-án volt a Farkasréti temetőben.

1922-1945. között az Iparművészeti Főiskola építész tanáraként, 1945-1947-ig a BME Városépítési Tanszékének vezetőjeként végzett jelentős munkát. 1947-1969-ig az Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszékének vdt a tanszékvezető professzora.

Kiemelkedő építész egyéniség volt. Életművével kivívta a magyar építészek tiszteletét és nagyrabecsülését, akik nagyhatású, jeles oktatójukat gyászolják. Meghatározó szerepe volt az építészeti közéletben is. A Magyar Építőművészek Szövetségének alapító tagjaként nemcsak nyugdíjazásáig, hanem szinte halála napjáig részt vett hazánk, de főképpen fővárosunk arculatának kialakításáért folyó szakmai vitákban, országos szintű testületek munkáiban. Jelentős volt építészeti tevékenysége is. Kiemelkedő munkái között szerepel a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnázium, a győri templom, a pécsi pálosrendi templom, az 1940. évi New-York-i világkiállítás magyar pavilonja. Számos tervpályázatnak volt nyertese. Ezek közül nem valósulhatott meg például a Budapesti Központi Városháza /1940/, a Budapesti Vigadó újjáépítésére és bővítésére tervezett nagy hangversenyterem /1958/.

Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük.

77