A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1982-1983, 1. kötet
Dr. Szabó Imre rektorhelyettes tanévnyitó beszéde
használja. Minden eszközzel élni vagy visszaélni, építeni vagy rombolni lehet, és ez sohasem az eszköz érdeme vagy bűne, hanem azé az emberé, akinek a keze azt irányította.” Kedves fiatal Barátaim, kedves elsőéves Hallgatók! Műegyetemünk kétszázadik, jubileumi tanévének megnyitásakor szándékosan időztem az elmúlt idők nagy tanítóinak szavainál. Idézhettem volna a felszabadulás óta eltelt 37 esztendő igaz, megszívlelendő beszédeit is. Sokan mondották el e helyről közvetlen elődeink is, hogy a nagy hagyományokkal rendelkező Budapesti Műszaki Egyetem a felvilágosodás, a reformkor, az abszolutizmus és a monarchia évtizedei, az ellenforradalmi kor negyedszázada után a felszabadult Magyarországban mennyiségileg és minőségileg egyaránt új feladatokat lát el. E helyen csak Csűrös Zoltán professzomnkra hivatkozom, aki feladatainkat összegezve kifejtette, hogy arra kell törekednünk ”... hogy hazánk és dolgozó népünk a szocialista tábor érdekében minél előbb tudjon a ma tudományos felfedezéséből holnap tömeggyártást csinálni”; hivatkozhatom Rados Koméi professzorra, aki még szorosabbá kívánta fonni az egyetemi oktatás és az élet, a szellemi és termelőmunka kapcsolatát. Inthetem Önöket Perényi Imre professzor, volt rektorunk gondolatával: ”A jó mérnöknek a munka nemcsak pénzkereső, megélhetést biztosító foglalkozás, hanem hivatás, amely személyiségének, gondolkozásmódjának fontos jellegzetessége lesz.” S felidézhetem jelenlegi rektorunk, Polinszky Károlynak a múlt tanév megnyitóján mondott szavait, aki — éppen egyetemünk régi hagyományaira hivatkozva, az egykor nevében is viselt ’műszaki és gazdaságtudományi” képzés ma mindennél elevenebb kapcsolatára utalva jelentette ki:”Igazán jó mérnök ma csakis az lehet..., aki az adott körülmények között a leginkább megfelelő, leginkább hatékony mellett dönt.” Mondom: idézhettem volna sokáig a régi és új, egyaránt érvényes gondolatokat. Amit idéztem, csak utalás lehetett arra, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem mindenkori nevelői, tanári testületének kiemelkedő nagyjai világosan látták és közérthetően meg is fogalmazták a mérnöki pálya népgazdasági, műszaki és tudományos jelentőségét, az e felismerésből a mérnökképzésre háruló feladatokat, s azokat a kötelességeket, amelyekkel szembenézni, amelyeket legjobb tudásuk szerint teljesíteni egyetemünk oktatóinak, munkatársainak és minden hallgatójának kötelessége. Tudjuk, hogy — és ismét egy nagynevű professzor-elődünk K. Jónás Ödön szavait kölcsönzőm - nem állunk ”a könnyű boldogulás korszaka előtt”. Mindannyiunknak, keményen kell dolgoznunk ahhoz, hogy közös célunkat elérjük. Valóvan "férfi-munka” vár Önökre, s én azt kívánom, hogy e tanév végén öntudattal tekintsenek vissza a sok tanulással, de a műegyetemi diákélet ezer szépségével is teli esztendőre, s e "férfi-munka” mellett az a jóleső érzés töltse el Önöket, hogy ez egyben ”jó mulatság” is volt. Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg a Budapesti Műszaki Egyetem jubiláris, kétszázadik tanévét. 13
