A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1981-1982
In memoriam
Dr. RUDNAI GUIDÓ (Budapest, 1902.XII. 12. - NSZK 1981. május) 1981. májusában fájdalmas veszteség érte a Közlekedésmérnöki Kart és a Mechanika Tanszék kollektíváját: elhunyt Dr. Rudnai Guidó ny. egyetemi tanár, az egyetem egyik legrégebbi munkatársa és hosszú ideig tanszékvezetője. Hosszú pályafutása során kiemelkedő példát mutatott arról, hogyan válhat a munkásmozgalommal már diákkorában elkötelezett ifjú a szocializmus eszméjének tudatos harcosává, ismeretanyagának szakadatlan gyarapításával kitűnő szakemberré, majd szakterületének tudósává, hogyan válhat kiemelkedő szervezőkészsége révén kisebb, majd nagyobb kollektívák vezetőjévé. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején egyik szervezője és alapítója volt a Szocialista Diákszövetségnek. Kommunista magatartásáért az érettségi után a műegyetem felvételi listájáról törölték, így gyakornokként a Magyar Általános Gépgyárnál fizikai munkakörben helyezkedett el. Töretlen tanulnivágyása eredményeként azonban 1927-ben a berlini (Charlottenburgi) műszaki egyetemen elektromérnöki és repülőmémöki oklevelet szerzett. Szakmai tudását 1943-ig Németországban és Hollandiában gyarapította, itt több repülőgép- gyárban először tudományos munkatársként, majd osztályvezetőként tevékenykedett. Eredményeit — a repülőgépek statikája, a hidroplánok úszásstabilitása, fel- és leszállási tulajdonságaik és a repülésmechanika területén — több tanulmányban foglalta össze. Számos szabadalmi bejelentése mellett legkiemelkedőbb sikere az első európai behúzható repülőgép-futómű megalkotása volt. Eszmei meggyőződése ebben az időszakban is aktív — hol legális, hol illegális — politikai tevékenységre ösztönözte: 1923-ban egyik alapító tagja és szervezője volt az egyetemi szakszervezeti diákcsoportnak, majd két évvel később felvételét kérte a Német Kommunista Pártba. Itt kifejtett tevékenységéért már 1933-ban rövid ideig vizsgálati fogságba, majd 1943-ban internáló táborba került előbb Hollandiába, később Bor-ba. 1944 őszén a szovjet csapatokkal Kecskemétre érkezett, ahol műszaki tanácsosként átvette a város mérnöki hivatalának vezetését. 1947—48-ban — állami megbízatásként — megszervezte és két éven át vezette a Nehézipari Központ (NIK) üzemfejlesztési osztályát. 1949-től 1957-ig a Néphadsereg hivatásos tisztjeként tevékenykedett. Ebben az időszakban szervezte meg és vezette a Repülőgép-műszaki Intézetet, és tartott - meghívott oktatóként — előadásokat a műegyetemen. A Hadmérnöki Karon tanszékvezető docensként, majd 1954 után egyetemi tanárként működött, ugyanakkor a repülőgép ágazat parancsnoka, 2 éven keresztül a kar dékánhelyettese és a BME tanácsának a tagja is volt. Társadalmi tevékenységre 52
