A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1981-1982
In memoriam
IN MEMÓRIÁM Dr. GÁBOR LÁSZLÓ (Debrecen, 1910.XI.22. - Budapest, 198l.X. 28.) Pótolhatatlan veszteség érte a magyar építészet, építészettudomány és építészképzés ügyét. 1981. október 28-án rövid szenvedés után elhunyt Gábor László akadémikus, egyetemi tanár, Kossuth-díjas és Ybl-díjas építész, a Budapesti Műszaki Egyetem Épületszerkezeti Intézetének alapító igazgatója, a Magyar Építőművészek Szövetségének alapító tagja, a modem építészettudomány egyik megteremtője, az építészek fel- szabadulás utáni generációjának tanára, a magyar építészeti közélet kiemelkedő egyénisége. Több évtizedes gazdag pályafutásának minden rezdülése az építészetet szolgálta. Alig néhány hónapja a tiszteletére rendezett ünnepségen ő erről így szólt: „Minden első gondolatom az építészeté, amelynek műveléséhez legalábbis hitem szerint az álmodni tudás képessége^ gondolkodni tudás fényessége, a mérlegelni tudás bölcsessége, az embert és társadalmat szolgálni tudás alázatossága egyaránt szükséges; és amelynek művelése probléma érzékenység, elemző és összerakó készség, látás-sokféleség, ipari háttér ismeret, állandó tanulás és konok kitartás nélkül el sem képzelhető; és amelyet Fodor András a költészet nyelvén igazul és szépen „épületté üdvözült anyagként” nevezett meg.” Gábor László a felszabadulásig tervező építészként dolgozott. Számos kiváló lakó- és középület alkotója. A felszabadulás utáni években a magyar állami építőipar megszervezésén tevékenykedik, 1949-ben a magyar építészetoktatás újjászervezését kapta feladatául. 30 évig oktatott, mint egyetemi tanár, irányított, szervezett és ami mindennél több, tudományban és oktatásban egyaránt iskolát teremtett. Az enciklopédisták igényességével írt monumentális négykötetes Épületszerkezettan könyve, az építészettudomány európai értelemben is egyedülálló teljesítménye, minden szónál ékesebben tartja fenn felejthetetlen emlékét. 46
