A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1979-1980
In Memoriam
tanársegédként. 1932-től a MÁVAG diósgyőri Ujgyárában dolgozott, majd a Pestlőrinci Ipartelepeken volt osztályvezető. A felszabadulás után rövid ideig a demokratikus Rendőrség épületének helyreállítási munkáit vezette, ezt követően az ipart irányító különböző állami szerveknél dolgozott. 1952-53-ban a Gazdasági és Műszaki Akadémián tanított. 1953-ban a Szolnoki Közlekedési Egyetem Gépelemek Tanszékének volt a vezetője. Később átvette a mechanika c. tantárgy oktatását is. 1962-ben elnyerte az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet. Az időközben Budapestre áthelyezett Mechanika-Gépelemek Tanszéket nyugállományba vonulásáig, 1969-ig vezette. Ezen időszak alatt több ízben volt dékánhelyettes, az 1964-67. években pedig a BME Közlekedésmérnöki Kar dékánja. A dékáni poszton végzett eredményes munkájáért miniszteri dicséretben részesült. Nyugdíjazása után sem szakadt meg a kapcsolata a munkahelyével: szívesen vállalt előadásokat, tanácsaival haláláig segítette fiatalabb munkatársait, bekapcsolódott a jegyzetek, publikációk írásába. Sokrétű szakirodalmi tevékenységét szakmai és tudományos körökben nagyra értékelték és értékelik ma is. Az ipart irányító szerveknél számos füzetét és könyvét jelentették meg. Kiemelkedő jelentőségűek a sínen futó járművek gumirugózásáról írt cikkei és tanulmányai, amelyek több ízben idegen nyelven is megjelentek. Kandidátusi értekezésében, — amelyet 1964-ben védett meg — szinten ezzel a szakterülettel foglalkozott. Hasonló témájú könyvéért 1967-ben nívódíjat kapott. Eredményes szakmai és társadalmi munkássága elismeréseként 1956-ban a Szocialista Munkáért Érdemrenddel, 1965-ben a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával, 1968-ban pedig a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki.Az Egyetem vezetőségétől is több ízben elismerő oklevelet és emlékérmet kapott. A Közlekedésmérnöki Karon oktatott Mechanika ésGépelemek tantárgyakhoz mintegy 15 jegyzetet írt, amelyeket több főiskola is átvett és napjainkban is használja a hallgatóság. Az elhunytban munkáját mindig pontosan és lelkiismeretesen végző szakembert, kiváló pedagógust, melegszívű embert, több mémökgeneráció megbecsült tanítóját és nevelőjét vesztettük el. 47
