A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1979-1980

In Memoriam

Dr. GERENDÁS ISTVÁN Debrecen, 1914. III. 13 — Budapest, 1979, III. 30. Építészmérnöki oklevelét a 30-as évek első felében a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudo­mányi Egyetemen szerezte. Az egyetem után ter­vezőirodákban és magánépítészek mellett építész és statikus tervezői megbízások teljesítésével gya­korolja választott hivatását. Szakmai munkáját a II» világháború szakítja meg, 1942-ben a keleti frontra kényszerítik, ahol hadifogságba kerül és hosszú éveket tölt hazájától távol. Ezen évek alatt is hasznosítja szakképzettségét és aktívan bekapcsolódik a fogolytáborokban erősödő antifasiszta mozgalomba, majd hazatérését követően az építőipari tudományos kutatás munkása és a mérnökök, technikusok társadalmi összefogásának szervezője és egyik irányítója lesz. Választott szakmai tudományos területén a beton- és vasbeton szerkezetek különleges erőha­tásokra történő méretezésének kérdéseivel foglalkozik, Mint előbb címzetes, majd 1951-től gyakorló egyetemi tanár bekapcsolódik a Budapesti Műszaki Egyetem munkájába. Szakmai oktató és politikai nevelő munkásságát számos építészeti el­méleti, oktatáspolitikai publikációja, megjelent egyetemi jegyzetek sora örökítette meg. Megszervezi, majd fennállása idején dékánként vezeti a hadmérnöki profilú képzést, később az Építészmérnöki Kar dékánja, majd az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, illetve a Budapesti Műszaki Egyetem rektodielyettesi funkcióját látja el több évig. Ideológiai képzettsége, széles körű közvetlen politikai tapasztalatai az ellenforradalom utáni konszolidáció egyik aktivistájává alakítják. Mint egyetemi tanár hosszabb külföldi tanulmányutakon vesz részt, félévig a Technische Univer­sität Dresden vendégprofesszora. Széles körű tudományos munkássága, társadalom- politikai aktivitása, kiemelkedően alapos műveltsége és nagyfokú nyelvtudása alap­ján a Magyar Népköztársaság az UNESCO munkatársául jelöli, ahol 1962 és 1966 között a Műszaki felsőoktatási részlegnek előbb munkatársa, majd vezetője. E munkakörében eredményesen működik közre a fejlődő országokban nemzetközi támogatással születő új műszaki felsőoktatási intézmények alapításánál és megindí­tásánál. Hazatérése után most már nemzetközi szintű tapasztalatait a hazai műegye­temi képzésben hasznosítja és sokat tesz a hazai műszaki egyetemek nemzetközi kapcsolatinak jobb megszervezéséért és e kapcsolatok tartalmi elmélyítéséért. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Építészettudományi Szekciójának, a MTESZ Végre­hajtó Bizottságának és társelnöke az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága Természet- tudományi szekciójának. A mérnökképzés tartalmi és metodikai problémáit számos tudományos igényű dolgozatban vizsgálja és egyik vezető szakembere a hazai mér­nök továbbképzési .rendszer továbbfejlesztésének. Több évig a Mérnöki Továbbkép­zési Tanács elnöke, mely időszakban a Tudományos Munkások Világszövetségének is aktív társadalmi munkása. Utolsó éveiben a vázolt széles körű tudományos és tu­43

Next

/
Thumbnails
Contents