A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1978-1979

Nyugállományba vonultak

Lévai András 1979. január 1-én vonult nyugállományba A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, Kossulh-díjas egyetemi tanár (a Magyar Köztársasági Édem- érem, arany fokozatának, a Szocialista Munkáért Érdemérem, a Szikla Géza díj arany fokozatának, a Munka Érdemrend arany fokozatának, és a Budapesti Műszaki Egyetem Emlékérme kitüntetések tulajdonosa, a Moszkvai Energetikai Intézet díszdoktora), a Hőerőművek Tanszék alapítója és volt tanszékvezetője.

Nyugállományba vonulása alkalmából kapta meg a Szocialista Magyarországért Érdemrendet, kiemelkedő oktató-nevelő tudományos és szervezői munkássága elismeréseképpen.

Lévai András 1953 — alakulása — óta vezette a Hőerőművek Tanszéket. Az Ő nevéhez fűződik a rendszeres hőerőművek oktatás bevezetése a Gépészmérnöki Karon 1950 óta, valamint ő vezette be ugyanitt az atomenergetikai oktatástiis — egyetemi formában az országban is először (1956-ban) hosszú időn keresztül egyetlenként. 1950-62-ig az Erőmű és Hálózattervező Vállalat igazgatója; 1961 -67-ig nehézipari miniszter- helyettes, 1969-72 között az egyetem tudományos rektorhelyettese: 1970-73 között a MTA Műszaki Tudományok Osztályának alelnöke, 1973-76 között elnöke volt. Magyar, illetve idegennyelvű könyv és több mint 150 ugyancsak magyar és idegennyelvű tudományos publikáció szerzője.

Széleskörű tudományos-közéleti tevékenységet végzett és végez ma is mint országos, akadémiai és egyetemi bizottságok vezetője, illetve tagja. így egyebek között tagja az OMFB-nek, a NIM Energiapolitikai Tanácsának, az ETE elnökségének, tagja volt az OAB-nak, az DKVT-nek, stb.

Marsóy Lujza a Nyelvi Intézet Épitészkari Idegennyelvi Csoportjának vezető nyelvtanára 1916. március 3-án született Budapesten. Nyelvtanári oklevelének megszerzése után 1939-ben kezdte meg pedagógus pályáját. 1951-ig budapesti középiskolákban működött latin-német-magyar-orosz szakos tanárként ill. szakfelügyelőként. Közben tanított a Külügyi Akadémián és a Vörösakadémián is. 1951-től kezdve tanított a ME-ÉKME-BME-n. Széleskörű nyelvismeret birtokában, jó szervezőkészségének köszönhetően értékes vezetői munkát végzett. A BME-n eltöltött 27 év alatt igen sokrétű oktató-nevelői és irodalmi munkát fejtett ki. Az Építőmérnöki Kar vezető lektoraként kezdte, majd az ÉKME lektorátusainak egyetemi vezetője lett. A két egyetem egyesülése óta nyugdíjazásáig az Építészmérnöki Kar vezető nyelvtanáraként működött. 1969-1976 között a Nyelvi Intézet igazgatóhelyettese, valamint a Német Szakcsoport vezetője volt. 12 orosz ill. német jegyzetet írt, és irányította a kari francia és angol jegyzetek írását. Szerkesztésében és társszerzőségében jelent meg az építészkari Orosz nyelvkönyv. Számos előadást tartott hazai és külföldi konferenciákon, módszertani tanulmányairól cikkek formájában szá55