A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1977-1978
In memoriam
Dr. CSÁKI FRIGYES 1921 - 1977 1977. augusztus 29-én 57. életévében, hosszan tartó betegség után meghalt CSÁKI FRIGYES egyetemi tanár, a BME Automatizálási Tanszékének vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és alelnöke, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elnöke. ' 1921. március 11-én született Budapesten. Kitűnően érettségizett. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen 1945-ben kezdte és 1949-ben fejezte be kitűnő minősítésű gépészmérnöki oklevéllel. Ezután a BME Villamosmérnöki Karának Villamosművek és Vasútak Tanszékén tanársegédként dolgozott 1950-ig. 1951 és 1954 között a Villamos Gépek Üzemtana Tanszéken volt tanársegéd, majd aspiráns. 1955-ben nyerte el a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot. 1955. május 1-től 1956. február 1-ig a Villamos Energetikai Kutató Intézet tudományos osztályvezetője, 1956. február 1-től a Különleges Villamosgépek Tanszék adjunktusa, majd docense lett. 1960-ban szerezte meg a műszaki tudományok doktora fokozatot és ugyanebben az évben nevezték ki egyetemi tanárrá. 1961-ben az akkor megalakult Automatizálási Tanszék vezetésével bízták meg, és ezt a tisztséget haláláig betöltötte. Egyetemi tevékenységével párhuzamosan egészen 1966-ig az MTA Automatizálási Kutató Intézet igazgatóhelyettese és elméleti osztályának vezetője, 1967-től 1970-ig a Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Osztályának osztályvezetőségi tagja, 1970-től a Magyar Tudományos Akadémia elnökségi tagja volt. Csáki Frigyes eredményekben rendkívül gazdag oktatói, kutatói és tudósi pályát járt be. Kutatói munkája kezdetben az erősáramú ipar időszerű kérdéseihez kapcsolódott. Az erősáramú hálózatokban alkalmazott soros kondenzátorok üzemével, a szinkron generátorok aszinkron üzemével, a gyorsrágerjesztés kérdéseivel foglalkozott és ezen munkássága alapján nyerte el a „doctor technicus címet, a műszaki tudományok kandidátusa, illetve doktora fokozatot. Érdeklődése ezután mindinkább az erősáramú ipar elektronika, az automatizálás, a folyamatszabályozás, az irányításelmélet területére tevődött át. Akadémiai székfoglalóját (1965) már az egy- és többváltozós szabályozási rendszerek statisztikus szintézisnódszereiről tartotta. Pályafutása során 170 tudományos és műszaki cikke, tanulmánya, illetve előadása jelent meg magyar, orosz, német, angol és francia nyelven. Jegyzetei, könyvei nagy40
