A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1976-1977

In memoriam

tett. Két és fél évet a csepeli Weiss Mannfred gyárban és 22 évet a Magyar Államvas­utaknál töltött, a budapesti járműjavítókban beosztott mérnöki és osztályvezetői, majd a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban csoportvezető beosztásban. 1953- ban került a tanszékre docensként, 1970-ig a tanszék vezetője volt. öt évig fél állás­ban még ellátta a minisztériumi csoportvezetői munkakörét. 1973-ban nyugalomba vanult, de 1976 őszén bekövetkezett haláláig aktívan irányította a gépjavító szak­MAROSI SÁNDOR (1924-1977) A Zala megyei Egeraracsán született 1924-ben. A szülő­föld hangulata beragyogta és végigkísérte életét. E tájról hozta magával a természet tiszteletét, amely jellemző volt megnyilvánulásaiban. Szerette a természetet, a benne élő embert és a segítő­készség határozta meg az életét. Derűs bölcsességgel szem­lélte az életet. Mindenkivel megtalálta azt a közvetlen hangot, amely a barátság rangjá­ra emelete a kapcsolatot. Bölcsessége és természetes humora az élet kisebb-nagyobb buk­tatóin segítette át. Iskoláit Szolnokon kezdte el. Néhány, az építőiparban eltöltött munkásév után végezte el középskolai tanulmányait, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építész­mérnöki diplomát 1949-ben. Az egyetemi tanulmányai után 3 évet dolgozott az ÉM. 42. sz. ÁÉV-nél 1952-ben meghívták az ÉKME Építésgépesítési Tanszékére tanár­segédnek. Ettől fogva életét az oktatás szolgálatába állította. 1956-ban egyetemi adjunktus lett és néhány évig az építésgépesítési tantárgy önálló előadója, amíg a tárgy oktatását a Közlekedési Kar át nem vette. Oktatói tevékenysége a gépesítés mellett kiterjedt az építéskivitelezés c. tárgy gyakor­latainak vezetésére. A SZOT Munkavédelmi Főiskolán az ipari létesítmények biztonságtechnikája c. elő­adásait tartotta. Az Egyetemen a munkavédelem c. tárgyat oktatta a Mérnök és Építészmérnök Karon. 1968-ban az Oktatás Kiváló Dolgozója lett. Kiváló oktatói tevékenységét a jól s világosan szerkesztett egyetemi jegyzetek és egyéb tankönyvek példázzák. Mind emellett kivitelezéssel és létesítmények tervezésével szol­gálta a magyar építőipart. Munkájában következetes és pontos. A mércét mindig magasra állító oktató volt. A hallgatók és kollégák egyaránt szerették, tisztelték. Munkájával mindig a közösséget szolgálta. Az utolsó leheletéig dolgozott, mígnem 1977. január 5-én el nem távozott közülünk. mérnökképzést 39

Next

/
Thumbnails
Contents