A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1975-1976
Nyugállományba vonultak
1958-1961-ig az ÉKME rektorhelyettese. E minőségben szervezte meg az egyetem oktatási reformbizottságait és ellátta az egyetem Tudományos Közleményei felelős szerkesztését. 1961-től öt éven át igen eredményesen vezette az MSZMP által az egyetemen szervezett Ipari Üzemgazdasági Tanfolyam építőipari és közlekedési tagozatát. A Karon 1962-től három éven át a szakszervezeti OB elnöke, majd a Módszertani Bizottság és a Nevelési Bizottság aktív résztvevője volt. Több éven át elláta a kari VNB csoportjának elnöki feladatait és a fiatal oktatók pedagógiai előrehaladásának vezetését. Résztvett számos külső megbízásos kutatási és szakértési tanulmány elkészítésében részben témavezetői, részben munkatársi jelleggel. Tudományos munkássága főleg az oktatással összefüggő témákkal kapcsolatos kutatási tevékenységre irányult. Eredményes munkájának elismeréseként számos kitüntetésben részesült. Magoss Gábor a Nyelvi Intézet Gépészkari Idegennyelvi Csoportjának orosz-francia szakos vezető nyelvtanára 1915-ben Técsőn született. Középiskolai tanulmányait Ungváron végezte, majd egy ideig Prágában jogi tanulmányokat folytatott. Magyar- országra áttelepedve először általános iskolában tanított, majd az 1947-ben alapított Műszaki Főiskola orosz lektorátusának lett a vezetője. Utána 1952-1954 között a BME Orosz Lektorátusának egyetemi vezető lektoraként működött. 1954-től kezdve pedig 1975. XII. 31-én történt nyugdíjazásáig a gépészkari nyelvtanárok vezetőjeként tevékenykedett. A több mint 25 éves műegyetemi pályafutása alatt igen sokat tett az orosz nyelv oktatásának fejlesztése terén. Fáradhatatlan, szerény, szorgalmas, igen lelkiismeretes tanár, született pedagógus egyéniség, aki mindenkor nagy gondot fordított tanítványai és beosztottjai nevelésére is. Igen magasfokú szakmai tudásának és sokirányú ismereteinek köszönhetően igen jó oktató munkát végzett. Ennek elismeréséül 1953-ban a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója, 1956-ban a Szocialista Munkáért kitüntetést kapta meg, nyugdíjazása alkalmával pedig rektori dicséretben részesült. Major Máté a magyar építészet ügyének egyik vezéregyénisége 1904. augusztus 3-án született Baján. A felszabadulás előtt, a CIRPAC ill. a CIAM magyar szekciójának tagjaként, a haladó építészeti irányzat aktív képviselője alkotásain és írásain keresztül egyaránt, ugyanakkor amikor művészeti kultúránk kibontatkozó új életének is irányítója, mint a Szocialista Képzőművészek Csoportjának titkára. A fel- szabadulás után az építésügy különböző vezető pozícióit töltötte be, nevéhez fűződik az építőipar államosításának végrehajtása. A későbbiekben mint műegyetemi tanár fejtette ki - szakmapolitikai, tudományos és pedagógiai — tevékenységét. Közel tíz éven át állt a Magyar Építőművészek Szövetségének az élén, a magyar építésztársadalom szinte egyetemleges bizalmát élvezve szakmai tisztánlátása és előrelátó bölcsessége miatt. Alkotó építészeknek és leendő építészek generációinak mestere, akinek tanító szava — a dialektikus és történelmi materializmus alapján kifej48
