A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1974-1975

Nyugállományba vonultak

kinevezést kapott a Dohány-utcai ipariskolába. 1945-47-ig hadifogoly volt a Szovjetunióban. Hazatérése után kapott először olyan állást, ahol rendes tanárként szaktárgyait taníthatta, a Budapesti Református Gimnáziumban. Jó munkájáért több ízben kapott miniszteri dicséretet. Az iskola megszűnése után 1952-ben a II. kér. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanára lett, 1953-ban került áthelyezéssel, mint egyetemi adjunktus a BME Gépészkarának Ábrázoló Geometria Tanszékére. 1962-ben kapta docensi kinevezését. 14 évig volt a tanszék oktatási felelőse, volt évfolyamfelelős, 6 éven át a Gépészkari Szakszervezeti Osztálybizottság oktatási-nevelési felelőse, a kollégiumi patronáló munka kezdeményezője, az osztályfőnöki munka szervezője, cikkei jelentek meg a Felsőoktatási Szemlében, a Pedagógiai Közleményekben, a Jövő Mérnökében. 1967—73-ig a Gépészkar dékánhelyettese volt.

Kiemelkedő munkájáért 1960-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1966-ban a Munka Érdemrend bronz fpkozata, 1974-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetéseket kapta.

Munkáját és tanítványait egyaránt szerette. Emberséges, jó kedélye, bölcs életszemlélete alkalmassá tette, hogy kollégáinak, tanítványainak igazi, megértő barátja legyen.

Dr. Zimonyi Gyula matematika-füika szakos tanár, egyetemi docens, a Debreceni Tudomány Egyetemen szerezte matematika-fizika szakos tanári oklevelét és fizikából doktori címét. Kutató és oktatási tevékenységét egy időre a háború megszakította, majd négy évig Miskolcon tanított középiskolában.

1950-től először mint tanársegéd, majd adjunktus, végül docensként működött a Kísérleti Fizika Tanszéken. 1952-ben az Építészmérnöki Karon a fizika tantárgy oktatását szervezte, előadási jegyzeteket irt mind a nappali, mind a levelező hallgatók számára, építész vonatkozású laboratóriumi gyakorlatokat állított, be, laboratóriumi jegyzetet írt. 1959-ben bekapcsolódott a geodéták fizika oktatásába és az oktatási reformnak 1964-ben történt bevezetésétől nyugalomba vonulásáig a föld- mérnökök fizikaoktatását végezte. Jegyzete az Építőmérnöki Kar minden szakán a legutóbbi évben is segédkönyvként szerepelt.

Egyetemünkön mindjárt kezdetben bekapcsolódott a tudományos kutatásba. Eredményesen működött közre a mesterséges kvarckristályok előállításában, mellyel kapcsolatban több dolgozata jelent meg és a kristálynövesztési témakörben társszerzője az UNESCO megbízásából 1972-ben megjelent Laboratory Manual on Cristal Growht c. könyvnek.

Több mint tizenöt éve nyújt segítséget az Építőanyagok Tanszéken folyó tudományos kutatómunkában és a külső megbízásokkal kapcsolatos vizsgálatokban. Számos kutatási jelentésben munkatársként szerepel olyan mérésekkel, melyeket Magyarországon ő végzett először. Tudományos eredrilényei részben önállóan, részben társszerzőkkel hazai és külföldi folyóiratokban jelentek meg, hangzottak el külföldi és hazai nemzetközi konferenciákon.

Munkájának elismeréseként először az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, majd a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést kapta. Nyugállományba vonulása nem jelent visszavonulást a tudományos kutatómunkától és az oktatómunka segítésétől.

65