A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1974-1975
Nyugállományba vonultak
Lampért Károly mechanikus 15 évet dolgozott a Vegyipari Gépek és Mezőgazdasági Iparok Tanszékén. Nagy tapasztalattal rendelkező, rendkivül jó szakember és munkatárs volt. Munkájával jelentősen hozzájárult tanszékünk oktatási és kutatási eredményeihez. Lengyel János oki. gépészmérnök, egyetemi docens 1974. december 31-én nyugdíjba ment. Több évtizedes oktató és nevelőmunkájának gazdag tapasztalatait azonban még most is gyümölcsözteti, mert lankadatlan erővel továbbra is részt vesz a Műszaki Mechanikai Tanszék oktató-nevelő munkájában. 1907-ben Cegléden született, munkás családból. Már fiatalon, középiskolás diák korában tanítással foglalkozik. Gépész- mérnöki oklevelét 1951-ben szerzi meg. 1947—1951 között az Állami Műszaki Főiskolán tanit, mint óraadó. 1951. IX. 1-én adjunktusi kinevezést kap a BME II. sz. Műszaki Mechanikai Tanszékére. 1967-ben docenssé léptetik elő. Mindig nagy szeretettel és hozzáértéssel foglalkozik a munkás és parasztszármazású hallgatókkal, a honvéd és állami ösztöndíjasokkal. Érdemei elismeréséül 1965-ben a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát, 1970-ben a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, majd 1975-ben nyugalomba vonulása alkalmából az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapja. Több kiváló jegyzet szerzője. Éveken, át előadásokat tartott a Mérnöki Továbbképző Intézetben. A szakmérnökképzésben annak megindulása óta részt vesz. Dr. Lipovetz Iván a Szervetlen Kémia Tanszék tudományos tanácsadója 1916-ban született tanító család gyermekeként. Okleveles kohómérnök. Egyetemi tanulmányainak elvégzése után munkáját 1941-ben az Egyetem jogelődje a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kohómérnöki és Erdőmérnöki Karán kezdte el Sopronban. Néhai Dr. Proszt János professzor munkatársa volt, akivel együtt a Budapesti Műszaki Egyetem Szervetlen Kémia Tanszékre történt áthelyezése után (1948) a hazai szilikonipar megteremtésén dolgozott. 1953-ban a szilikonkémia területén elért eredményeiért a Kossuth-díj bronz fokozatát nyerte el. Ugyanebben az évben kapta meg a Kiváló Műszaki Dolgozó címet. Doktori disszertációját 1971-ben védte meg. 1964 óta a korrózióvédelem területén végzett színvonalas tudományos munkát. Megszervezője és irányítója volt a Szervetlen Kémia Tanszéken folyó korróziós szakmérnökképzésnek. Az oktatás területén mindvégig áldozatkész munkát végzett. Ennek elismeréseként 1974-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést nyerte el. Tudományos tevékenységét 22 közlemény és számos kongresszusi előadás jelzi. Ipari problémák megoldásában az ipar számos területén a fejlődést szolgáló tudós volt. Ilyen irányú munkásságát 15 szabadalom mutatja. A tanszék dolgozói előtt közmegbecsülésnek örvendett. Munkaszeretete, szorgalma és segítőkészsége mintaszerű volt. Munkáját az ötletesség, találékonyság, magasfokú műszaki érzék jellemezte. 63
