A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1974-1975
In memoriam
1958-tól a Borsód-Abaúj-Zemplén megyei Földmérő Munkaközösség, majd a Miskolc Tervező Vállalat földmérő mérnöke. 1964-ben az Erdészeti és Faipari Egyetemen doktori címet szerzett. 1964-től a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum, 1970 óta pedig á BME Vízgazdálkodási Főiskola tanára, az Alaptárgyi Tanszék vezetője. E beosztásban a geodézia tárgy oktatója. Számos szakcikk írója. Tudományos munkássága eIsődlegesen — a vízügyi ágazaton belül — az általa kezdeményezett hidrogeodézia tárgykörének kimunkálására irányult. A szakma szeretete nem csak az oktatói munkáját hatotta át. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület Bajai Csoportjának a titkáraként fáradságot nem ismerve fejtett ki szakmai, és tudományos szervező munkát. E társadalmi tevékenysége elismeréseként 1969-ben elnyerte a Térképészet Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést. 1972-től a Federation Intemacionale des Geometres 4. sz. Bizottságának magyar- országi képviselője volt. Tanári munkáját megtisztelő hivatásának tekintette. Tanítványai a szakma szeretetéért, a hivatástudatért tisztelték, kollégái az aktív kezdeményező készségéért becsülték. Példamutatását, emlékét egyaránt megőrzik hallgatói és munkatársai. Korai halála vesztesége a magyar műszaki felsőoktatásnak. Dr. HALÁSZ TIBOR (1905-1975) Dr. Halász Tibor c. egyetemi docens, a műszaki tudományok kandidátusa, 1975. május 14-én hosszú, súlyos betegség után elhunyt. Elemi és középiskoláit Budapesten végezte, egyetemi tanulmányait a József Nádor Műegyetemen 1930-ban fejezte be, ahol gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1933-tól a MÁV-nál vontatási mérnökként dolgozott. 1945-ben a MÁV Gépészeti Osztályára került, 1951-ben a MÁV Vezérigazgatóságán osztályvezetőhelyettes lett. 1954-ben megbízták az akkori Közlekedési Műszaki Egyetem Vontatási Tanszékének megszervezésével. E tanszéket másodállású docensként vezette 1962-ig, majd c. egyetemi docensként - mint meghívott előadó - vett részt a Vasúti Járművek Tanszék oktató munkájában. Egyetemi működése alatt nehéz körülmények között irányította, szervezte az új profilú tanszéket. Munkáját számos egyetemi jegyzet és Vasúti járművek üzeme c. egyetemi tankönyv is jelzi. Tevékenyen részt vállalt a végzett mérnökök továbbképzésében is. A tanszékhez tartozó Nagyvasúti Diesel- és villamosvontatási szakmérnöki szakai is oktatott, jegyzetet írt. Oktató-nevelő munkájában mindent megtett azért, hogy hallgatói a vasúti szolgálatot ne szolgálatnak, hanem hivatásnak tekintsék. 1966-tól 1969-ig az UVATERV-nél főtechnológus volt. Ezután nyugállományba vonult, de mint nyugdíjas a Közlekedési Múzeum munkatársaként a vasút üzemével, történetével foglalkozott. Kitüntetései: Érdemes Vasutas, Kiváló Vasutas, Munka Érdemérem, Munka Érdemrend ezüst fokozata Emlékét megőrzik munkái, tanítványai és munkatársai. 52
