A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1974-1975
Dr. Perényi Imre rektor beszéde felszabadulásunk 30. évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszakon
Egyetemünk oktatólétszáma az 1974. október 15-i állapot szerint: egyetemi tanár és egyetemi docens 399 adjunktus és tanársegéd 1151 nyelvtanár és testnevelő tanár 108 összesen : 1658fő Ezen kívül 391 meghívott előadó és 314 tudományos munkatárs, részben a MTA, részben Egyetemünk státuszában. Évente kereken 50 fő mint tudományos ösztöndíjas végzi munkáját. A fenti oktatói létszámnövekedés mindinkább lehetővé teszi a differenciált, kiscsoportos oktatási rendszer elterjedését. Az oktatók azonban csak akkor végezhetnek színvonalas tevékenységet, ha kellő számú segédszemélyzet áll rendelkezésre. Egyetemünkön a technikai, a kutatási, a kisegítő és az adminisztratív személyzet létszáma a szerződéses munkatársakat is beleszámítva összesen 2.852 fő. Ezek szerint az egyetemi oktatók, kisegítő és adminisztratív személyzet, a kutatók és szerződéses alkalmazottak száma 1974 októberében 4.834 fő volt. Ez igen jelentős szám, de összetétele még messze nem tükrözi eléggé az oktató és kutató munkához szükséges műszaki segédszemélyzet kívánt 'arányát. Ez a létszám is a háború előttinek a többszöröse. A többszörösére növekedett hallgatói létszám, az oktató és kisegítő személyzet elhelyezését, valamint a kutatói, hallgatói laboratóriumok és műhelyek létrehozását is biztosítani kellett. Egyetemünk épületeinek összes területe a felszabadulás előtt 82.097 m2 volt. A felszabadulás után épült, illetve igénybe vett oktatási és igazgatási, valamint műszaki szolgáltatási épületek területe 126.134* m2 , a szociális, kultúrális és sport létesítményekre 93.309 rn^-t bizotosítottunk. Egyetemünk jelenlegi összes területe: 301.530 m2 , a felszabadulás előttinek majd négyszerese. Felszabadulás előtt az Egyetemünkön működő 4 műszaki karon összesen hétféle szakképesítést adtak ki. A mérnökképzés nagyon általános ismereteket adott, gyenge volt a technológiai ismeretek oktatása. Az egyes tanszékek — nagyrészt egymástól szinte teljesen függetlenül - foglalkoztak a tananyaggal, a tanszékvezető személye sok mindent döntött el: így voltak olyan tanszékek, amelyek igen korszerű anyagot adtak elő, de egyes tárgyakból nem volt ritka a több tízéves lemaradás sem. A gyakorlati oktatás és az iparral való kapcsolat nem volt kielégítő. Az Egyetem laboratóriumaiban, gépcsarnokaiban lévő felszerelések a századforduló technikai színvonalán mozogtak, s még az ezekkel az elavult eszközökkel végzett gyakorlatok száma és aránya is kevés volt. A felszabadulás utáni fejlődés társadalmi és politikai hatásában a legjelentősebb eredmény az volt, hogy nagyszámban kerültek munkásparaszt származású hallgatók Egyetemünkre, megtörve ezzel a volt uralkodó osztályok tanulási monopóliumát. 25
