A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1973-1974
Tudományos és szakirodalmi tevékenység 1973-ban
Szakelőadás Gáspár Zsolt: Kötélhálók tervezése és számítása számítógéppel (CAD Szeminárium Bp. 1973.) Nagy Tamás: A számítástechnikai mérnökképzés helyzete Magyarországon. (Automatizált Irányítási Rendszerek a IV. Szakemberképzési Tanács 4. ülésén. Kattowice, 1973.) Roller Béla, Nagy Tamás: Automatic and Iterative Computation Methods in Civil Engineering Statics. (CAD Szeminárium, Bp. 1973.) Kutatómunka Sajátértékek és sajátvektorok numerikus meghatározása rúdszerkezetek csillapított regzésénél. Mint ismeretes, a feladat problematikus részét az általánosított sajátértékfeladat numerikus megoldása jelenti. Az utóbbi megoldásaként egy nemlineáris egyenletrendszer megoldásán keresztül, két - a szabadságfoknak megfelelő rendszámú — speciális sajátértékfeladatra vezettük vissza a problémát. Az így kapott numerikus eredményeket összehasonlítottuk a duplarend- számű valós sajátértékfeladatra való visszavezetésnél adódó megoldásokkal. A speciális saját- értékfeladatot mindkét esetben a dupla-lépéses QR transzformáció alkalmazásával oldottuk meg. A numerikus tapasztalatokat a rúdszerkezetek köréből vett példákon mutattuk be. A geometriai nemlinearitás hatása lapos elliptikus praboloidhéjak vizsgálatában. A lapos héjak szokásos vizsgálati módszere (Vlaszov-Marguerre-egyenletek) mind a hajlítást, mind a membrán-hatást figyelembe veszi. Igen lapos héjak (f-Z. 1 (10) vizsgálatánál számottevő a geometriai nemlinearitás hatása, amelyet a Via szó v-Marguerre-egyen letekben egy-egy újabb tag beiktatásával lehet figyelembe venni. E többlettagokat mint többletterheket kezelve iterációs eljárás építhető fel. Az iterációs eljárás a szokásos teherintenzitás esetén gyorsan konvergál, a terhelés növelésével a konvergencia romlik, s bizonyos teherértéknél divergencia lép fel. Képlékeny ség tani feladatok numerikus megoldása. A numerikus módszerek vonatkozásában az irodalmi felmérést és a kutatást rúdszerkezetekre és lemezfeladatokra koncentráltuk, és elsősorban a lineáris programozással kapcsolatos megoldásokat vizsgáltuk. A módszereket értékeltük, feladatokra alkalmaztuk, és több tekintetben továbbfejlesztettük, illetőleg részleteiben is kidolgoztuk. Az elméleti alapok tisztázása lehetővé teszi általánosabb számítási programok kidolgozását. Folytattuk korábbi kutatásainkat a dinamikusan terhelt képlékeny és viszkózus anyagú kontinuumok és szerkezetek közelítő vizsgálata terén. Az újabb eredmények a közelítés pontosságára és a további alkalmazás lehetőségére világítanak rá. Térbeli erőjátékú építmények felszerkezetének és alapjának együttdolgozása. Részben a típustervek, részben az irodalom tanulmányozása, részben pedig önálló vizsgálataink alapján négyféle felszerkezeti és háromféle alépítményi modellt alakítottunk ki. Munkánk során a rájuk vonatkozó számítási módszerek kidolgozásával és a felszerkezet és az alépítmény együttműködését jellemző un. kapcsoló algoritmusok összeállításával foglalkoztunk. A felszerkezeti típusok között az előregyártott panelépületek vonatkozásában vizsgáltuk a hajlításkor öblösödő vékonyfalú, homok- szerűen befogott oszlopok rendszeréből összeállított modellt, a keretváz-modellt, illetve a merőleges síkú csuklósán kapcsolt, derékszögű négyszög alakú tárcsákból álló rendszert. A födémpódiumokkal merevített keretépület vonatkozásában egy speciális modellt és algoritmust dolgoztunk ki. Az alépítménytípusok között tartórácsot és lemezalapot vizsgáltunk, melyek Winkler- -Zimmermann típusú rugalmas ágyazaton, Boussinesq-féle féltéren, illetve mélységgel arányosan változó rugalmassági tulajdonságú féltéren helyezkednek el. 149
