A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1972-1973

Nyugalomba vonultak

Négyessy György adjunktus a BME Gépészmérnöki Karán szerzett oklevelet. Itt kezdte 1951-ben oktatói munkáját is. Először a Géprajz Tanszék, majd annak beolvadása után a Gépelemek Tanszék tanársegéde volt. 1964-től adjunktus. 1954-ben kapcsolódott be a vegyészmérnök hallgatók gépészeti jellegű oktatásába. Résztvett az ehhez készült Gépelemek jegyzet összeállításában. 1961-től előadta a tárgyat. Dolgozott a Gépelemek Tanszéken folyó zajmérő és zajanalízátor kifejlesztésében. 1966-ban a megalakuló Vegyipari Géptan Tanszékre került, ahol 1967 márciusában kezdődött betegségéig a Gépelemek c. tárgy előadója volt. Az aktiv munkába visszatérni már nem tudott. 1973. július 1-vel nyugdíjba ment.

Dr. Rácz Elemér egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa. 1908 november 12-én született. Gimnáziumi érettségit a debreceni Kegyesrendi Gimnáziumban tett 1927-ben. Gépészmérnöki oklevelét a József Nádor Műegyetemen 1931-ben szerezte meg.

Az 1932-33-as iskolai évet Berlinben töltötte, mint a Collegium Hungaricum ösztöndíjasa. Itt kezdte el repüléstudományi tanulmányait.

1934-től 1937-ig a MÁVAG-ban dolgozott, mint műhelymérnök, az utolsó évben, mint az egyik önálló műhely vezetője.

1937-ben átkerült a Műegyetem Aerodinamikai Tanszékére, mint tanársegéd. Majd az Aerotechnikai Intézetben dolgozott, ahol — a Légügyi Hivatal rendelésére — több, különböző típusú repülőgép, köztük egy korszerű kétmotoros, tisztafém bombázó, ill. csatagép tervezésében vett részt.

1944-ben Repülő Műszaki Intézet főmérnökévé nevezték ki. 2 és fél évi szovjet hadifogság után 1947-ben a Nehézipari Központ alkalmazásába került. 1950-ben nevezték ki a Budapesti Műszaki Egyetem Repülőgépek Tanszéke vezetőjévé.

Az Egyetem Hadmérnöki Karán részt vett a repülőmémök-képzés tantervének kidolgozásában. amelynek keretében ,,A repülés mechanikája” és ,,A repülőgépek terhelése és szerkezete” c. tantárgyakat adta elő. 1957-63-ig a Gépészmérnöki Kar dékánja volt. Dékánsága idején került sor a „Reformtanterv” kidolgozására. Számos jegyzetet és három egyetemi tankönyvet írt, részben társszerzőkkel. 30 publikációja hazai és külföldi akadémiai, ill. MTESZ színvonalú folyóiratokban jelent meg. A repülőgépek stabilitása, az aeroelasztikus jelenségek, a repülőgépek kifáradása és a repülőgépek dinamikai terhelése voltak főbb tudományos témái.

1955-ben „Repülőgépek hosszstabilítása a két futókeréken való gurulásban” c. disszertációjával megszerezte a „műszaki tudományok kandidátusa” tudományos fokozatot. Előadást tartott több külföldi egyetemen (Drezda, Bécs, Bukarest), valamint tudományos kongresszusokon (Anglia. NSZK).

Hat éven keresztül tagja volt a TMB „Kohászati és Gépészeti Szakbizottságának”. Tagja volt különböző akadémiai bizottságoknak, legutóbb az „Elméleti Mechanikai Bizottság”-nak. Tagja az IUTAM Magyar Nemzeti Bizottságának.

Magyarország részéről a Nemzetközi Repüléstudományi Tanács (ICAS) tanácstagja. A Nemzetközi Repülő Szövetség (FAI) „Paul Tissandier” diplomával tüntette ki.

A GTE Repülőgép Szakosztálya elnöki tisztét 1958 óta tölti be. Több OMFB Bizottságnak volt tagja, ill. vezetője.

36