A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1972-1973
Nyugalomba vonultak
NYUGALOMBA VONULTAK Bán Géza docens 1973 január 1-én nyugdíjba ment és csökkentett terheléssel bár, de tovább folytatja azt az oktató-nevelő munkát, amelyet 1930-ban kezdett el. Életútja — valóságos történelmi regény — tükrözi azt a forrongó, küzdelmes s újraéledő évszázadot, amelynek rendkívüli állomásai a két világháború; az első proletárforradalom; a világgazdasági válság; a felszabadulás és a szocialista forradalom megvalósítása. Sokgyermekes szegény család fia, tanítói diplomát szerzett, s közben kereskedősegédként dolgozott. 1950-től oktatja a marxizmust, s ezen belül a marxista politikai gazdaságtant. 1931-től párttag. 1945-ben kezdődik „igazi"’ élete. Az első napoktól kezdve szervezi és műveli a pártoktatást. Budapesten, majd vidéken (Cegléd, Makó, Szeged, Békéscsaba) pártiskolát vezet és ugyanott tanít. 1948-ban kerül népgazdaságunk egyik nehéz területére, a mezőgazdaságba. Igazgatója annak az iskolának, ahol a gépállomások vezetőit és politikai munkatársait képezik ki. 1950-ben az elsők között kezdi meg az agráregyetemen a marxizmus-leninizmus oktatását. Ugyanezt a munkát folytatja 1959-től a Budapesti Műszaki Egyetemen nyugdíjba vonulásáig teljes erővel, erejét, egészségét nem kiméivé, munkaidejét nem számolva. Dolgozik, oktat, nevel ma is — nemcsak hallgatókat — fiatal és kevésbé fiatal kollégákat is, nemcsak a politikai gazdaságtan elméletével, de életével, emberségével, személyes példájával is. Oktat a Műszaki Egyetemen és a XI. kerület marxizmus-leninizmus esti egyetemén is. Bán Géza egyetemi docens munkáját nemcsak a Politikai Gazdaságtan I. Tanszék oktatói kollektívája, a Villamosmérnöki Kar ill. az egyetemi vezetés értékeli nagyra, hanem Pártunk és Kormányunk is kifejezésre juttatta elhivatott munkájának megbecsülését számos kitüntetéssel. 1955-ben a Munkaérdemérem, 1960-ban az Oktatás Kiváló Dolgozója. 1967-ben a Szocialista Hazáért Érdemrend 1968-ban és 1972-ben a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta. Dr. Gelencsér Károly a Nyelvi Intézet Gépészmémökkari Idegennyelvi Csoportjának nyelvtanára 1907-ben született kisiparos család gyermekeként. Édesapja 1915-ben elesett és édesanyja egyedül nevelte fel három gyermekét. Középiskolai tanulmányait Székesfehérvárott végezte, majd az Eötvös József kollégium tagjaként a Budapesti Tudományegyetemen 1932-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet; közben két évig állami ösztöndíjas volt Rómában és Páviában. 1934 óta középiskolai tanárként működött Gödöllőn, Kaposvárott, majd Budapesten. 1953. július 1-én a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmémökkari Idegennyelvi Lektorátusán nyelvtanári beosztást kapott és itt működött 1972 augusztus 1-én bekövetkezett nyugdíjazásáig. Magyar, német, angol, olasz és orosz nyelvszakos tanár volt, az Idegennyelvi Csoport egyik legképzettebb tagja. Rendkívül alapos és gazdag pedagógiai tudását, szakmai ismereteit hallgatói és kollégái javára hasznosította. Fiatalabb kollégáinak segítségére volt abban, hogy hivatásszerető és jól képzett oktatóvá váljanak. 30
