A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972

A 100 éves Építészmérnöki Kar története

hogy szakmai ismeretei alapján a megoldás keresésekor alkalmas legyen arra, hogy az esetek legtöbbjében adódó rengetegféle lehetőségből az építészetileg legszebbet, a műszakilag legértelmesebbet és a gazdaságilag legokosabbat választhassa;

e) mert így könnyebben küszöbölhetők ki a tananyag felépítésének logikai hibái, kerülhetők el annak belső ellentmondásai, csiszolhatok ki részletei és finomíthatok ki közlési módszerei.

Az oktatás korszerűsítésének fentiekben felvázolt útja — meggyőződésem szerint — még nagymértékben fejleszthető, pl. a részben egyéni tanulási tantervek lehetőségének megadásával, új nagy hatásfokú ismeretközlési módok alkalmazásával, aritmizált oktatási időszakok segítségégvel, a közvetlen érintkezés formájában nevelő, mentor funkciót betöltő szakember vezetés létrehozásával, a team rendszerű és atelierekbe szervezett munka megvalósításával.

A ránk váró feladat tehát világos, a megoldás útja azonban sokféle lehet, és az optimális út kiválasztásához még nagyon sok a tennivaló és a tanulni- való, hiszen fel kell mérni az e területen mutatkozó próbálkozások eredményeit, el kell kerülni kudarcaikat, végre kell hajtani kísérletek sorát, ki kell értékelni azok tapasztalatait, végül, de nem utolsósorban le kell küzdeni a merészen újtól való félelmet, a hagyományoshoz való túlzott ragaszkodást.

Engedelmükkel, ez volt a magyarországi építészképzés nagyon rövid története, múltjának és jelenének ismertetése és talán egy kissé jövőjének felvázolása is.

45