A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972

A 100 éves Építészmérnöki Kar története

pavilon, ami jelentősen megjavítja a munkakörülményeket és így a képzés, nevelés hatásfokát is.

Elemezve az 1887-es reformot követő évtized oktatását a következők állapíthatók meg:

Előrelépés, hogy az oktatás szakmaibbá vált, hátralépés, hogy ezt a műszaki és művészi oldal addig meglevő egyensúlyának megbontása árán érték el. Ez következményeiben évtizedekig káros az építészképzésre, mert döntően előtérbe helyezi az ún. .művészi” tervezéshez szükséges rajztechnikai készséget és forma ismeretet.

Ez az egyetemi állásfoglalás tudatos, mondhatni hivatalos. Hauszmann Alajos 1903-as rektori székfoglalója ezt meggyőzően igazolja. Ebben ugyanis elvetette a „modern társadalom modern művészetet kíván” elvet és a hazai új építészeti törekvésekre célozva kijelentette, hogy „a szecessziónak nincs nálunk talaja, ez perverz fantázia szüleménye, jóízlést sértő kaotikus egyveleg”. Tehát marad a régi, a historizáló építészet oktatása és az egészen a Tanács- köztársaság idejéig tart.

Az oktatás tartósan megállapodott, erősen hagyományőrző jellegéből természetszerűen következik, hogy az oktatásban tulajdonképpen csak a személycserék hoznak — sajnos a szemléletet és módszert nem érintő — némi kis változást.

Emellett megállapítható, hogy a hazai építészképzés színvonala ebben a periódusban sem maradt azonban el a korabeli nyugati intézményekéhez képest, s ha túl merev szemlélete következtében meg is reked az eklektikánál, mégis általában megadta a szakma korszerű műveléséhez szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket.

Ezt egyébként hallgatói létszámának meredek emelkedése is igazolja, hiszen az 1919 20-ra meghaladja a 400 főt.

Az általános létszámemelkedés a Műegyetemen óriási elhelyezési gondokat okozott. A nyomasztó helyzet a végleges megoldás megteremtését parancsoló szükséggé tette.

Wartha Vince rektor 1898-ban be is jelentette, hogy az új József Műegyetem a Lágymányoson (jelenlegi helyén) épül majd fel és Cziegler Győző, Hauszmann Alajos és Pecz Samu professzorok tervei alapján felépült egyetem zárókövének ünnepélyes letételére 1910. V. 25-én sor is került.

Az építészképzés erőteljesebb fejlődését gátló akadályokat a Tanácsköztársaság — s ez nagy érdeme — távolította el. Ekkor ugyanis olyan reformokat vezettek be, indítottak el, amelyek serkentő hatása a Tanácsköztársaság korai bukásával sem tűnik el.

Erről — tekintettel jelentőségére — úgy érzem legalábbis - kissé bővebben kell szólnom:

Az Egyetem építésztanárainak tervezete alapján 1919. március 1-én Möller István professzor részletes reformjavaslatot terjesztett elő, amelyet az egyetemi elfogadás után a Közoktatásügyi Népbiztosság is jóváhagyott.

A javaslat 2 fő pontja volt:

a) művészi továbbképző évfolyam felállítása,

b) a fejlesztéshez szükséges szervezeti változások, az új tantárgyak és új tanszékek létrehozása.

Az a) alatti régi probléma megoldását célozta a legteheségesebb hallgatók továbbképzésére kötelező tárgyakkal (tervezés, művészi megoldást kí40