A Budapesti Műszaki Egyetem Centenáriumi Évkönyve 1971-1972
A 100 éves Gépészmérnöki Kar története
oktatását, létrehozva a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet. Az új szervezetben a karokat összevonták, de a régi karok osztályokként továbbra is működtek. így Karunkat a Vegyészmérnöki Karral egyesítették. Az új szervezet Karunk oktatási rendjét nem befolyásolta lényegesen, de továbbfejlesztésre alig nyújtott lehetőséget. A két világháború közötti időszakot a műszaki munka és a műszaki tudományok rövidlátó lebecsülése, a tudományos-műszaki haladás dinamikájának fel nem ismerése, a szociálpolitika gyengesége, sokszor annak teljes hiánya jellemezte. Egyetemünk és Karunk e nehéz és küzdelmes korszaka végül a második világháború szörnyűségeibe torkollott, amelynek végén hazánk is harctérré vált, ami Egyetemünk részleges pusztulásához vezetett. Az 1945. év — felszabadulásunk esztendeje — új korszakot nyitott meg. Az ország társadalmi, politikai átalakulásával szocialista kulturális forradalom eredményei bontakoztak ki, amelynek egyik legfontosabb eredménye a kiváltságos osztályok művelődési monopóliumának megtörése, az oktatásügy demokratizálása volt. Ezzel párhuzamosan elindult az oktatás korszerűsítése, amelyben nagy súlyt kapott a műszaki felsőoktatás fejlesztése. A Magyar Kommunista Párt a mérnökképzés ügyét a felszabadulástól kezdve felkarolta. Kezdeményezésére az üzemi munkásság lelkesen sietett az Egyetem újjáépítésére. Ennek köszönhető, hogy a harcok elcsendesedése után megkezdődhetett az oktatás és az Egyetem újjáépítése még az ország újjáépítését célzó hároméves terv megkezdése előtt befejeződött. A gyorsan fejlődő iparnak egyre nagyobb számú, különböző szakirányokban jártas műszaki szakemberekre volt szüksége. Ez arra ösztönözte a kormányzatot, hogy átmeneti megoldásként 1947-ben Állami Műszaki Főiskolát állítson fel, gyakorlati tudással már rendelkező üzemi szakemberek számára. A Főiskola lehetővé tette, hogy ezek a szakemberek a termelőmunka megszakítása nélkül, szőkébb szakterületen a műszaki tudományokat elsajátíthassák. A Főiskola hallgatói a kívánt szakirányoknak megfelelő tagozatokon tanulhattak. Karunk tárgykörébe eső tagozatai a fémtechnológia, üzemi energiagazdálkodás, textiltechnika, nyomdaipar, papíripar, repülőgépek, finommechanika és műszer és az épületgépészet voltak. A tanulmányi idő 6 félév, egyes tagozatokon 7 félév volt. A Főiskola két igazgatója és oktatóinak jelentős része a Gépészmérnöki Karról került ki. Az Állami Műszaki Főiskolából, miután a hivatását teljesítette, kialakultak az Egyetem esti és levelező tagozatai. Az Állami Műszaki Főiskolán végzettek lehetőséget kaptak arra, hogy az Egyetem karain folytatott további 1,5 évi tanulmány után mérnöki oklevelet kapjanak. Az iparfejlesztés üteme nem engedte meg, hogy a műszaki felsőoktatás égető kérdéseit több éves előkészítést igénylő, messze előretekintő reformmal oldják meg. Ezért a felszabadulást követő negyedszázad alatt a hallgatói létszám jelentős emelkedésével egyidejűleg több tantervreform és szervezeti intézkedés végrehajtására került sor. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. évi törvényerejű rendelete a Műegyetem átszervezéséről intézkedett, melynek következtében az Erdőmérnöki, Mezőgazdasági, Állatorvosi, Közgazdasági, Bánya- és Kohómérnöki osztályok, illetve szakosztályok az Egyetem szervezetéből kiváltak és ettől kezdve intézményünk a Budapesti Műszaki Egyetem néven folytatta működését. Ekkor alakult meg az önálló Villamosmérnöki Kar is. 32
