A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1970-1971
In memoriam
DR. VENDL ALADÁR 1886-1971 Ditróban született 1886. november 18—án. Édesapja polgári iskolai igazgató volt. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában, középiskolai tanulmányait Sopronban végezte el. A Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karának volt hallgatója és az Eötvös Kollégium tagja 1904— — 1908 tanévben. Középiskolai tanári oklevelét 1909. március 23—án szerezte meg természetrajz—kémia szaktárgycsoportokból. Bölcsészettudományi doktori oklevelét (ásványtan—kőzettan, kémia, állattan tárgyakból) 1911. junius 22—én nyerte el sub auspiciis regis kitüntetéssel, mint akinek minden vizsgája tanulmányai folyamán kitűnő minősítésű volt. A Műegyetem Ásvány— és Földtani Tanszékén szolgálatát 1908. április 1—én kezdte meg, mint kisegítő tanársegéd Schafarzik Ferenc professzor mellett. Tanársegédi beosztásban dolgozott 1910. november 1—tői 1912. február 23—ig, amikor a Földtani Intézetbe nevezik ki geológusnak. Kapcsolata a Műegyetemmel azonban nem szakad meg, mert munkáinak egy részét változatlanul az Ásvány— és Földtani Tanszéken végzi és 1914—ben elnyeri a magántanári képesítést Technikai geológia tárgykörből, 1922—ben pedig cimzetes egyetemi tanári címet kap. Az Ásvány— és Földtani Tanszék vezetését 1926-ban veszi át, amikor elődje nyugalomba vonul, és vezeti egészen 1960. szeptember 30—án történő nyugdíjazásáig. 1933-34 tanévben a vegyészmérnöki osztály, 1935—36 tanévben a gépész— és vegyész- mérnöki kar dékánja, 1940—41 tanévben pedig a Műegyetem rektora. A Magyar Tudományos Akadémia 1923—ban levelező, 1931-ben rendes tagjává választotta, 1943—45—ben az Akadémia másodelnöke volt. Elhunytáig a Föld— és Bányászati Tudományok Osztályának tagja. A MTA 1936—ban ”nagyjutalommal”tünteti ki. A Műegyetemen a vegyészmérnökhallgatók részére az Ásványtan és Teleptan, a mérnök- hallgatók részére a Geológia című tárgyakat adta elő. Külön kiemelkedő érdeme, hogy hallgatói számára lehetővé tette az ásványtani és földtani vizsgálati módszerek behatóbb el- sajátítását; amikor számukra meghirdette a "Bevezetés az önálló ásvány- és földtani vizsgálatokba ’ c. tárgyat. Ennek módszere a mai Tudományos Diákkörök módszerével egyezett meg, igy ezek előfutárának tekinthető. Tudományos kutatómunkája a klasszikus kőzettani vizsgálatokon kívül — amiben a mai napig is értékes eredményeket adott — az üledékes kőzettani vizsgálatok területén úttörő jelentőségű. A hazai homok—, lösz— és agyagvizsgálatok elindítója és legkiválóbb művelője volt. Igen értékes munkát fejtett ki a hazai gyógyforrások hidrogeológiai vizsgálatával és a budapesti melegforrások védőterületének kijelölésével. Munkásságát 1948—ban a Kossuth—díj arany fokozatával, 1960—ban Munkaérdemrend— del és 1966—ban a Munkaérdemrend arany fokozatával ismerték el. 23
