A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1970-1971
In memoriam
Eredményekben rendkívül gazdag — csak kivételes adottságokkal rendelkezőknek osztályrészül jutó — életpálya tört ketté. A bennünket ért veszteség nagyságát növeli, hogy egy alkotóereje teljében levő, mind a kutató—, mind az oktatómunkát élethivatásának valló, a jövő szakembereit sok gonddal, figyelemmel nevelő tudóst veszítettünk el benne. Kivételes adottságait, képességét életútja is mutatja. Tudományos munkásságának kezdete a fizika történetének egyik igen fontos időszakára esett. Az 1930—as évek első fele az elméleti fizika korszakváltó, szemléletváltoztató forradalmi időszaka volt: a kvantummechanika addig meg nem értett jelenségek sorozatának kulcsát adta a kutatók kezébe. Az új módszerek és azok alkalmazásai ma már külön tudományágakként szerepelnek a fizikában. Tudományos munkásságának elismeréseként már 1939—ben kinevezték a szegedi egyetemre az Elméleti Fizikai Intézet vezetőjévé nyilvános rendkívüli tanárnak. Később Kolozsvárra került, ott lett professzor, majd 1944—ben felkerült Budapestre, a Műegyetem egyhangú meghívására. A felszabadulás után lehetővé vált számára, hogy még több erőt fordítson a tudományos problémák megoldására. Ezt tanúsítja 12 könyve, amelyek Budapesten, Moszkvában, Bécsben, Bázelben, Berlinben jelentek meg, valamint több mint 130 dolgozata, melyeket magyar és sokféle nemzetközi folyóiratban publikált. Szakmai hírnevének betetőzését jelentette, hogy felkérésre — egyetlen magyar szerzőként — fejezetet írt a modern fizika legnívósabb összefoglalójaként ismert Handbuch der Physik című sorozat XXXVI. kötetébe az atomi rendszerek statisztikus elméletéről, majd később szerkesztője lett az egyik legrangosabb nemzetközi folyóiratnak, a Physics Letters—nek. Kezdettől fogva törekvése volt tudományos munkájában, hogy egyszerű, viszonylag köny- nyen keresztülvihető közelítő módszereket dolgozzon ki. Ez terelte figyelmét a statisztikus atomelmélet felé is, melynek valóságos művészévé vált. E téren annyira jelentős munkát végzett, hogy a mai szakirodalom világszerte ezen elmélet legfejlettebb modelljét Thomas-Fer- mi-Dirac—Gombás modellnek nevezi. A részecskék közti kölcsönhatások elmélyült elemzése alapvető felismerésekre vezette. Ennek kapcsán született a nevezetes, ugyancsak róla elnevezett taszító—potenciál a Pauli—elv figyelembevételére, amely egyik alapja lett a pszeudopotenciálok mai tanának, stb., stb. A Magyar Tudományos Akadémia 1946-ban választotta tagjai sorába. Kétszer kapta meg a Kossuth—díj arany koszorúját, kétszer részesült magas állami kitüntetésben. Az intenzív tudományos munka közepette is lelkesen törődött az új fizikus és mérnök nemzedék nevelésével. Fiatalokból iskola alakult ki körülötte. A magyar fizikusok közötti vezető szerepét mutatja például, hogy 1949—tői élete végéig főszerkesztője volt az Acta Physica Acad. Sei. Hung, folyóiratnak, mely az ő megfontolt irányításával, szakmai igényességével vált nemzetközileg ismertté. DR. GOMBÁS PÁL 1909-1971 20
