A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1968-1969
In memoriam
geodéziának erre az egyetlen ágazatára, ismeretkörének gazdagságát jól mutatják maradandó értékű tanulmányai a földkéreg izosztatikus állapotáról, a potenciálelmélet geodéziai vonatkozásairól, a csillagászati és geofizikai geodézia különböző problémáiról. Valamely tudomány eredményes művelésének, a félreértések és tévedések elkerülésének alapvető feltétele a szaknyelv fogalmainak pontos meghatározása. Kedves munkája volt a geodéziai terminológia fejlesztése, a szakágazatok szakszótárainak megteremtése. Ez a munkája sajnos csonkán maradt ránk. Mindezekkel a problémákkal szinte párhuzamosan foglalkozott, s mialatt napi munkája elsősorban a fotogrammetriához kötötte, elméleti geodéziai témakörből vett értekezésével szerezte meg magántanári képesítését 1942-ben, miután már 1930-ban műszaki doktorrá avatták. Tudományos munkásságát felszabadulásunk után a Magyar Tudományos Akadémia a műszaki tudományok doktora fokozat odaítélésével ismerte el. A Tudományos Akadémia Geodéziai Bizottságának 1947-től aktív tagja volt, de tagja volt a Műszertani Szakbizottságnak és a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió Magyar Nemzeti Bizottságának is. Kivette részét a geodézia és a geofizika társadalmi egyesületeinek munkáiból is mint a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület és a Geofizikai Egyesület alelnöke, illetve választmányi tagja. A felszabadulás után részt vett a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézete újjászervezésében, 1951-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen a Hadmérnöki Kar keretében szervezett térképész tagozat vezetésére ő kapott megbízást. 1954-ben egyetemi tanárrá nevezték ki, majd 1959-ben átvette egykori tanára, Oltay professzor tanszékének vezetését. Nemzedékeket nevelt a geodéziának, előadásainak szabatosságával, világos fogalmazásával, pontosságával és rend- szeretetével példát mutatott a jó mérnök elengedhetetlen tulajdonságairól. Oktatói működésének maradandó írott emlékei az egyetemi hallgatók részére összeállított jegyzetei és a geodézia immár klasszikussá vált magyar tankönyvének, az Oltay-geodéziának a kor igényei szerinti ismételt átdolgozása, korszerűsítése. Bizonyosak vagyunk abban, hogy az a nemzedék, amely tőle kapta első geodéziai ismereteit s hivatása a geodézia művelése a katedrán vagy a terepen, műszerrel, tollal avagy számológéppel, nem feledkezik meg róla, s emlékét továbbadja azoknak, akik majd az ő nyomdokaiba lépnek. 192
