A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1968-1969

In memoriam

IN MEMÓRIÁM

FABER GUSZTÁV (1901—1968)

A Villamosmérnökkari Műszaki Mechanika Tanszék megalakulás utáni első vezetője, majd professzora volt 1951-től 1968-ig. Szerkezetépítő mérnökként tevékenykedett, és mint ilyen, fiatal korától kezdve lelkes művelője a műszaki mechanikának, elsősorban gyakorlati vonatkozásainak.

1901-ben született Budapesten. Középiskoláit a Horánszky utcai főreáliskolában (mai Vörösmarty gimnázium) végezte, kitűnő eredménnyel. 1919-ben a Műegyetem mérnöki karára iratkozott be, ahol 1926-ban szerzett diplomát. 1924-ben, még mint egyetemi hallgató, a Mávag Hídosztályára került, itt dolgozott 1949-ig. Hidak és acélszerkezetek tervezésével, gyártásával, helyszíni szerelésük irányításával foglalkozott. Már pályájának kezdetén felelősségteljes megbízásokat kapott. Egyebek mellett ő vezette a kunszentmártoni Körös-híd, a dunaföldvári Duna-híd építését.

1938-tól a Mávag Hídműhely főnöke. A hídműhelyben ebben az időben készült az ő irányításával számos híd és nagy vasszerkezeti berendezés között a 314 m magas Lakihegyi adótorony is. 1942—44 között mintegy 90 db vasúti híd építését irányította személyesen Erdélyben, főleg a Dés—Beszterce, Dés— Zsibó—Nagybánya-i vasútvonalakon. Ezeknek sorában számos 100 m-en felüli, nagy hídszerkezet készült, melyek szerelési módszereit, felszerelésük után a végleges helyükbe való behúzásuk eljárását kidolgozta és irányította. Egyike volt az azóta általánossá vált és alkalmazott „szabadszerelési eljárás” hazai úttörőinek és gyakorlati megvalósítóinak.

Pest felszabadulásának másnapján, 1945. január 19-én már a romokban heverő hídműhelyben találjuk. Óriási nehézségek árán, munkaerő-, anyag-, géphiány közepette sikeresen szervezte a termelés újraindulását és közben még arra is volt ereje és ideje, hogy a nehéz időkben a fizikai dolgozók életszükségleteinek előteremtéséről gondoskodjék. Az ő tervei alapján és irányítása alatt készült az első, ideiglenes vasúti összeköttetést biztosító vasúti áthidalás az Alföld és a Dunántúl között, amely az újjáépítés első hősi erőfeszítéseként már 1945 tavaszán üzemelt. A nagyobb feladatokat, a sokszor emlegetett legendás „hídcsatákat” már a Mávag hídosztályából és hídműhelyéből egyesített Híd-, Daru- és Vasszerkezeti Gyár vezetőjeként harcolta végig. Ezek sorában elévülhetetlen érdemeket szerzett a Szabadság-híd, a Margit-híd, a Déli összekötő Vasúti-híd, a Lánchíd, valamint számos szép Duna- és Tisza-híd újjáépítésében.

Időközben az újjáépült Lánchíd pályaszerkezetének megerősítésére munka- közösséget hoztak létre, melynek ő lett a vezetője. 1949 nyarán az ÁMTI Acélhíd Osztályának vezetőjévé nevezték ki. Ő irányította sok más mellett a Petőfi-híd, az Árpád-híd, a dunaföldvári és komáromi Duna-hidak újjá186