A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1967-1968
Tudományos, kutatási és művészeti munkásság, publikációk
elektrolittal biztatóak az eredmények hidrogén adszorpciójakor és különböző szubsztrátumok gőz fázisú hidrogénezésekor is. Fém és fémborid katalizátorok elektrokémiai vizsgálata folyadékfázisban. Kísérleti berendezést alakítottunk ki mind a töltésgörbe, mind a fölös felületi szabad energia mérésére. Vizsgáltuk, hogy váz-nikkelek töltésgörbéjének felvételekor mi a legmegfelelőbb közeg, mi a célszerű áramsűrűség, polarizációs idő stb. E kísérletek még folyamatban vannak. A fölös szabad energia mérésekor azt próbáltuk tisztázni, mi szabja meg a mért potenciált. Megállapítottuk, hogy kevert potenciált mérünk. Az optimális körülmények kialakítására itt is további vizsgálatokat kívánunk végezni. Nem vizes közegben savval katalizált reakciók vizsgálata. Lewis-savas komplexek előállítása és vizsgálata során 1967-ben az a és /J-pentaacetil-glükózból titántetrakloriddal keletkező komplexek szerkezetével és reakciójával foglalkoztunk. A különböző körülmények között előállított komplexek infravörös színképét vizsgálva megállapítottuk, hogy az 1 : í-es összetételű komplexek az a és j?-anomer esetében nem azonosak. Feltételezésünk szerint a /S-anomerből keletkezett 1 : 1-es komplex ionpár-szerkezetű, a szubsztrátumból acetoxi- csoport lehasadásával keletkező karboniumionból és acetoxi-titántetraklorid ionból áll. Ezt az elképzelést támasztja alá az a megfigyelésünk, hogy a komplexet vízzel elbontva tetraacetil-glükóz izolálható. Preparatív kísérletek és kinetikus mérések alapján vázoltuk az a-acetoklór-glükózzá történő átalakulás mechanizmusát. Vizsgáltuk óntetraklorid-hidrát tartalmú óntetraklorid komplexképző tulajdonságait és megállapítottuk, hogy az így kapott komplexekben mindössze 30 cm—1 hullámhossz-csökkenéssel előálló új karbonil-sáv erős hidrogén-kötés kialakulását jelzi a hidrát hidrogénje és valamelyik acetilcsoport karbonil-oxigénje között. Aromás aldehidekből és fenilecetsavnitril származékokból polifoszforsavas új ciklizáló reakcióban előállítottuk az eddig még nem ismert l-fenil-3(2Ff)-l,4-dihidro-izokinolont és származékait. Megállapítottuk, hogy a reakció benzilidén-bisz(fenilacetamid)-dal is végbemegy s feltételezhető, hogy a ciklizáló reakcióban is ez keletkezik először. Tisztáztuk a m-metil- benzilcianidból és 3,4-dimetoxibenzilcianidból keletkező származék szerkezetét. Megállapítottuk, hogy a p-Cl-benzilcianidból kapott bisz-amid ciklizáció helyett p-Cl-fenilacetamiddá alakul. Infravörös spektroszkópiás módszert dolgoztunk ki a reakció követésére. Benzaldehid és acetofenon ecetsavban bórtrifluorid hatására végbemenő reakcióját vizsgálva megállapítottuk, hogy az acetofenont feleslegben véve benzilidén-acetofenon helyett — feltehetően benzilidén-bisz (acetofenon)-on keresztül — 1,3,5-trifenil-pirilium-fluoroborát keletkezik. Aminok és foszgén reakcióinak vizsgálata. Tovább tanulmányozva a foszgén reakcióját nitrogén atomon vizsgáltuk az izocianát gyártásban melléktermékként jelentkező diarilkar- bamidok foszgénnel történő reakcióját. Ez a vizsgálat jelenleg is folyik. Az eddig elért eredmények alapján kísérleteket végeztünk kis hőmérsékletű izocianát gyártás megvalósítására. Az eredmények biztatóak, de további kísérleteket igényelnek. A múlt évben kezdtük vizsgálni foszgén reakcióját oxigénatomon. Ennek során megállapítottuk a klórhangyasav képződési reakció kinetikai paramétereit. A reakció mechanizmusának vizsgálata jelenleg is folyik. Természetes és mesterséges szálas anyagok képződési, bomlási és technológiai folyamatainak tanulmányozása. Különböző reaktív csoportú színezékekből előállított keverék színek kialakításának feltételeit vizsgáltuk. Első lépésként megismételt színezések hatását tanulmányoztuk részben hasonló kromofor és részben különböző reaktív csoportú színezékekkel. A reaktív színezékekre jellemző, szerkezetükből adódó telítési értéket kaptunk. A telítésig színezett cellulózra eltérő szerkezetű reaktív színekkel rászíneztünk, keverék színeket hoztunk létre. A színezések eredményeiből megállapítottuk, hogy tiszta és keverék színek esetén is, a színezék felvételt a szálas anyag — reaktív színezék rendszer határozta meg. Dialdehid keményítő és megfelelő származékok textilipari alkalmazhatóságának vizsgálata gyűrődéscsökkentő kikészítés céljából. Búzakeményítőből különböző oxidációs fokú dialdehid keményítőt állítottunk elő. A keményítő oxidációját perjódsavval és ólomtetraacetáttal elvégeztük. Az oxidáció fokának megállapítására különböző analitikai módszereket hasonlítottunk össze. Előállítottuk az oxidált keményítő (dialdehid keményítő) néhány származékát (biszulfit, karbamid, tiokarbamid, melamin származékokat). A származékok előállításakor vizsgáltuk a reakciókörülmények változtatásának hatását az átalakulás mértékére. Amidin funkciós csoportot tartalmazó vegyületek szerepe a kationos mechanizmusú poli- kaproamid képződésben. Különböző modell-vegyületeket választottunk, fgy butilamidint, ill. ennek sóját és amidinkarbonsavat. 11 Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 161
