A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1966-1967

Elhalálozottaink

került gyakornokként. Gépészmérnöki oklevelét 1934-ben nyerte el. Egyetemi pályafutását oklevelének megszerzése után fiatal gyakornokként a Mezőgazdasági Géptan Tanszéken kezdte meg, és rögtön bekapcsolódott Kund Ede professzor által vezetett, a talaj termőerejének fenntartására irányuló sáncolási kísérletekbe. Később a Mezőgazdasági Iparok Tanszékén működött tanársegédként mintegy 5 éven át, onnan már adjunktusi kinevezéssel került vissza a Mezőgazdasági Géptan Tanszékre. A Mezőgazdasági Iparok Tanszékén alapozta meg mélyreható malomipari ismereteit, amelyek alapján a későbbi években e tantárgy előadója lett, és ezt a tárgyat haláláig előadta. Eredményes oktatói és tudományos munkássága alapján 1946-ban laboratóriumvezető, majd 1947-ben intézeti tanári kinevezést kapott. Ekkor már több fontos tárgy előadója volt. 1952-ben docenssé nevezték ki. 1953-tól kezdve a tanszék helyettes vezetője, majd Dr. Rázsó Imre professzor halála után, 1964-től a tanszék élére került, mint annak vezetője. Ezt a szép tisztséget sajnos csak rövid időn át tölthette be.

35 évi egyetemi pályafutása mögött egy alkotó szellemű mérnök, oktatói feladatait lelkesen és szeretettel végző, hivatásérzettől mélyen áthatott munkás és gazdag életút áll. Pályáját Egyetemünk egyik legkiválóbb professzora és nagy nevelője, néhai Dr. Szabó Gusztáv irányítása alatt kezdte meg, és hosszú éveken át közvetlen munkatársa volt. Már fiatal korában világosan felismerte a magyar mezőgazdaság legfontosabb problémáit, és megszerette a magyar földet annak népével együtt. Ezért csatlakozott lelkesen Kund Ede professzor nagyszabású sáncolási kísérleteihez és végzett ezen a területen igen érdemes munkát. Kidolgozta a művelet technológiáját, és tevékeny részese volt a sáncoló eke kialakításának. A mezőgazdasági gépészet széles területén aligha volt olyan téma, amivel ne foglalkozott volna. A fejlődő és bővülő oktatásban egyre több tárgy előadását vállalta, mint Mezőgazdasági vasútak, Mezőgazdasági mérések, Mezőgazdasági gépek elmélete című tárgyak egyes fejezetei, Mezőgazdasági szállítóeszközök, Malomipar és tárházipar gépei, Takarmány- gyártás gépei stb. A tanszéken folyó összes tudományos és oktatási téma kidolgozását lelkesen és tevőlegesen támogatta. Mindig részt vett a tanszéknek a magyar mező- gazdaság gépesítését szolgáló ipari megbízásainak kidolgozásában, így többek között a nádaratás gépesítésére irányuló nagyszabású és sikeres munkában. Sokat foglalkozott az ekekiemelő szerkezet geometriájának tudományos megalapozásával, és e témából kandidátusi disszertációt is készitett.

Egyre mélyülő és szélesedő szaktudására sok helyen felfigyeltek és számos megtisztelő megbízást kapott. Számos tudományos és szakmai bizottságnak, köztük a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Gépesítési Bizottságának, az Igazságügyi Mérnöki Tanácsnak és még számos egyéb bizottságnak volt tagja. 1954- ben a Gödöllői Agráregyetem a Gépesítési Tanszék megszervezésére hívta meg.

Egyetemünkön kívül is számos helyen oktatva nevelte a jövő szakembereit. A Gépészmérnöki Kar munkájából is kivette részét, mint a Kari Tanács és kari bizottságok tagja. Tevékenyen részt vett az oktatási reform kidolgozásában.

Emberi magatartása, kollégáihoz és hallgatóihoz való viszonya mindenkinek példaképül szolgálhatott. Azok közé tartozott, akik magatartásukkal is tudtak nevelni. Egyetemünk mindenki által tisztelt és szeretett oktatóját, egy nagymúltú tanszék vezetőjét vesztette el benne. Egyetemünk Tanácsa, tanártársai, Egyetemünk oktatói és ifjúsága 1967. január 26-án búcsúzott el Kégl Jánostól a Farkasréti temetőben.

199