A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1966-1967
Az egyetem oktatóinak kutatási és tudományos tevékenysége
a hőmérséklet függvényében csökken. A szakítószilárdság erősen függ a fenol-formaldehid molaránytól és a sajtolási időtől, míg a papír foszlatási foka alig befolyásolja. A rendszerek szakadási nyúlása a hőmérséklet függvényében nő vagy egy határértékhez tart, vagy maximumon megy át. Az eredmények matematikai leírása és értelmezése folyamatban. ad 3. Az 1966-os évben novolakk típusú gyanták epoxidgyantás módosításának hatását vizsgálták a termikus jellemzőkre. Megállapították, hogy a keményedés folyamatát nem módosítja számottevően a rendszer szabad fenol tartalma. A rendszer tartós hőállósága az összetevők minőségétől és mennyiségétől függően 250—280 C°. Vizsgálták továbbá polietilén, polipropilén, polivinilacetát és különböző kopolimerek, valamint polimer keverékek termikus tulajdonságait (átalakulási és bomlási hőmérsékleteit). ad 4. Az 1966. évi munka során sikerült tisztázni a rétegvastagság és a feszültségkorrózió közötti összefüggést. A kis, közép- és nagy nyomású polietilének feszültség korróziójának lefutását az idő függvényében vizsgálták. Meghatározták a különféle módon készített próbatestek előállítási módszerei és feszültségkorróziós tulajdonságai közötti összefüggést. ad 5. A téma keretében megállapították, hogy a vinilklorid forrpontján végzett szuszpenziós polimerizáció során a konverzió előrehaladásával jelentősen nő a polimer átlagos molsúlya — 13,9C°-on széntetrakloridra 1,12 • 10-2, dodecilmerkap- tánra 6,36410-3, butiraldehidre pedig 5,0 • 10~2, látszólagos láncátadási állandót mértek. Izopropilbenzolra a láncátadási állandót meghatározni nem lehetett, mert az 1 P S M összefüggés nem ad egyenest. Dinamox készülék segítségével megállapították, hogy a hidegen polimerizált PVC-n a sósav lehasadás is, meg az oxigénfeltétel is kb. 20 C°-al magasabb hőmérsékleten kezdődik, mint Danuvil 70-en. Egyes fémszappanok adagolásával a polimerizáció alatt tovább növelhető a hidegen polimerizált PVC saját stabilitása. A hidegen polimerizált PVC krisztallitjai- nak olvadáspontját 225 C°-nak találták, szemben az ipari termék 158 C°-os Tm-jével. A metanol antifriz alkalmazásával —13,9 C°-on polimerizált termék eluciós frakcionálásával 3 maximumos molsúlyeloszlási görbe adódott. A kis molsúlytarto- mányban észlelt erős maximum arról tanúskodik, hogy a reakcióban nagymértékű a láncátadás metanolra. 1966. folyamán a tanszéken berendezés készült PVC és egyéb klórtartalmú polimerek termikus bomlásának vizsgálatára. ad 6. 1966-ban monomer-inhibitor kétalkotós rendszereket vizsgálva megállapították, hogy az inhibíciós módszer a „nem rácsban polimeresedő” monomerek esetén alkalmas a polimerizáció mechanizmusának meghatározására. Más esetekben az inhibitor kémiai hatását a fizikai hatástól nem lehet szétválasztani. Vizsgálták a polimerképződés hatását az akrilamid, trioxán, szubszitituált oxetán, akril és metakrilsav szilárd fázisú polimerizációjában. A kristályosítás körülményei jelentősen befolyásolják a kétalkotós rendszerekben lejátszódó polimerizáció kinetikáját. Módszert dolgoztak ki a kristályosításkor kialakuló szerkezet vizsgálatára. Az eutektikumot adó kétalkotós rendszerek poli- merizációs kinetikai vizsgálata során a fázisdiagram ismerete mellett a kvázi-eutek- tikus kristályosodási tartomány és a kristálygóc képződési viszonyok ismerete szükséges. 153
