A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1964-1965
Elhalálozottaink
egyéves tanulmányútra ment az Egyesült Államokba és Kanadába, ahol a mezőgazdasági munkaszervezési és termelési módszereket, a mezőgazdasági gépészeti oktatást, a mezőgazdasági gépgyártást, főleg a traktorgyártást tanulmányozta. Különös figyelmet fordított a talajpusztulás és az ellene való védekezés tanulmányozására. Hazatérése után eddig szerzett sokrétű tapasztalatainak hasznosítására a mezőgazdasági gépiparban több kilátás nyílt, ezért egy időre elhagyva a pedagógiai hivatást, 1938-ban a Hofherr—Schrantz gyár meghívására, a gyár mérnökeinek sorába lépett. Gyári munkássága alatt elsősorban a magyar mezőgazdasági viszonyoknak akkoriban kitűnően megfelelő izzófejes traktormotor és traktor kifejlesztésében, tökéletesítésében tevékenykedett. A traktorokkal szántási és cséplósi kísérleteket folytatott. Később főmérnöki rangban különleges gyártásszervezési megbízásokat kapott az alkatrészgyártás ésszerűsítésére, tipizálására. Ekkor indult meg az eróziós talajpusztulás elleni védekezés, melynek munkálatait a gyár által erre a célra gyártott gépek felhasználásával személyesen irányította. Munkássága során olyan sokoldalú ipari és mezőgazdasági gyakorlatot szerzett, ami őt a legismertebb szakemberek sorába emelte. A felszabadulás után, 1945-ben a Földművelésügyi Minisztériumba hívták meg, ahol a gépesítési ügyosztály szervezésére és vezetésére kapott megbízást. Egyidejűleg az Üjjáépítósi Minisztérium szaktanácsadójaként is működött mezőgazdasági gépészeti ügyekben. Ekkor készítette el mezőgazdaságunk első gépesítési tervét, ami a későbbi három- és ötéves terveknek is alapjául szolgált. Előbbi nagyjelentőségű munkájának elvégzése után ismét az oktatói munkakört választotta. 1946-ban az újonnan szervezett Agrártudományi Egyetem mezőgazdasági géptan tanszékének vezetője, röviddel után a kertészeti és szőlészeti kar dékánja lett. 1949-ben előadói megbízást kapott a Budapesti Műszaki Egyetem mezőgazdasági géptan tanszékére, melynek 1950-ben tanszékvezető egyetemi tanára lett. Ugyanebben az évben a gépészmérnöki kar dékánjává választották, majd a gépészmérnöki kar 1953-ban történt kettéválásával, a gópgyártómérnöki kar dékánja és 1963-ban újra a gépészmérnöki kar dékánja lett. Dékáni működése alatt vezető szerepet játszott a gépészmérnöki oktatás fejlesztésében és irányításában. Már korábban tagja volt az ENSZ felügyelete alatt álló, Genfben működő Európai Gazdasági Bizottság Mezőgazdasági Gépesítési Munkacsoportjának, és az 1954-től 1957-ig terjedő időszakra annak elnökévé választották meg. Mindez alapul szolgált arra, hogy a kormányzat az ötéves terv mezőgazdasági gépészeti feladatainak tudományos előkészítésére létesített Mezőgazdasági Gépkísórleti Intézet szervezésével és vezetésével bízza meg. Tanári és dékáni működésével párhuzamosan 1949-től 1956-ig vezette a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetet. Ebben az időszakban tudta igazán hasznosítani sokirányú mezőgazdasági gépészeti szaktudását. Vezetésével gépesítették a gabonaaratás terhes munkáját, a hazai viszonyoknak megfelelő arató-cséplőgépek kialakításával. Korszerű növényvédelmi gépeket és takarmánynövények betakarítására alkalmas gépeket fejlesztett ki. Az igazgatói működése alatt gyártásba vett újszerű mezőgazdasági géptípusok száma meghaladja a százat. Nemzetközileg is figyelemre méltó eredményeket ért el a homoktalajok különleges igényeinek megfelelő gépek kidolgozásával. Méltó emberre esett a választás, amikor 1949 novemberében az átszervezett Magyar Tudományos Akadémia, illetve annak Műszaki Tudományos Osztálya levelező taggá választotta. Az Akadémián jelentős szerepet vitt a tudományos élet és a tudományos viták megindításában. Ehhez számos előadással is hozzájárult, amelyeket főleg az Akadémiai Nagygyűlések alkalmából tartott. Tudományos 276
