A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1964-1965

Az egyetem oktatóinak kutatási és tudományos tevékenysége

alacsony hőmérsékleten -70° C-ig bezárólag, sima és bemetszett próbatesteken. A kontrákciós munka a bemetszés függvényében minden esetben jelentősen csök­ken, a hőmérséklet függvényében azonban átmeneti jelleggel változik. A külön­féle bemetszési tényezővel jellemzett feszültségi állapotokhoz tartozó elridegedési hőmérséklet a feszültségi állapottól függően más és más, így a mérési metodikával az egyes feszültségi állapotokhoz tartozó átmeneti hőmérséklet is megállapítható. ad 4. A tanszék a tulajdonát képező ütve-hajlító gépet olyan ütőfejjel látta el, mely szakítópróbatestek befogására alkalmas. Az ütőmű hitelesítése az év során megtörtént. Vizsgálták a szakítógépen elérhető sebességek hatását a mérés során kapott eredményekre. A deformáció sebessége a kontrakció megindulásával egyidőben állandóan növekszik, és ez az alakítási ellenállás növekedését vonja maga után. Ez a növekmény eltorzítja a szakítókísórletből eddig szokásos módon számított folyásgörbét, és a nagyobb feszültségek felé tolja el. Az anyagok folyásgörbéjének megállapításához tehát szükséges a deformációsebesség növekedése miatt bekö­vetkező alakítási ellenállásnövekedést számításba venni. Kidolgozták azokat a matematikai képleteket, melyek segítségével a szakítókísérlet során a kontrakció következtében fellépő alakváltozási ellenállásnövekedés számítható. Meghatá­rozták a szakítókísérletnél fellépő deformációsebességet is. Az elméleti úton leve­zetett képletek a méréspontosságon belül egyeznek a mért értékekkel. Fenti számítások segítségével lehetővé válik a dinamikus igénybevétellel tör­ténő szakításhoz szükséges munka, illetőleg a szakadás létrehozásához szükséges fajlagos törési munka meghatározása, mely prtékek a dinamikus igénybevételre történő méretezés alapjait képezhetik. ad 5. Az 1964. évre kitűzött részfeladat kapcsán elkészült kb. 800 db próbatest, q^nelyek hőkezelés és megmunkálás után a román kutatópartnerhez kerültek. Megtörtént a kifáradási határ meghatározására szolgáló módszerek összehason­lítása. Nemesített C 35 anyagból készített 35 db próbatesten a „Treppen-Stufen” eljárás szerint megállapították a kifáradási határ várható értékét és az eredmé­nyek szórását. Felhasználva az előző mérési adatokat, 23 db próbatest segítségével kiegészítet­ték az egyes feszültségszintek eredményeit oly módon, hogy minden feszültség- szinten 10—12 db próbatést eredménye álljon rendelkezésre. További 18 db próbatestnél Looati módszerével határozták meg a kifáradási határt. Megállapították, hogy a kezdő terhelésnek igen nagy hatása van az ered­ményekre. A Locati-módszerrel megállapított kifáradási határok szórása kb. megegyezik a ,,Treppen—Stufen” eljárás szerint meghatározott szórással. Ezért a néhány próbatestből levont következtetéseket igen gondos kritikával kell fogadni. ad 6. A vizsgálatok során sikerült megállapítani, hogy a lapos próbatesteken meghatározott kontrakció szórása és relatív hibája a — viszonyszám növekedésé­b a vei nem lineárisan változik, — = 4 érték felett rohamos növekedés lép fel. 8f A kontrakció függvényében a megnyúlásnak három szakaszát lehet megkülön­böztetni : az első szakasz nagysága csökken, ha a — viszonyszám nő. Ez a szakasz 3j a húzóerő maximuma előtt befejeződik; a második szakasz a plasztikus instabi­litás szakasza. A — viszonyszám növekedésével ez a szakasz növekszik; a harma­dik szakasz a tiszta kontrakciós megnyúlás szakasza. Terjedelme a viszonyszám növekedésével csökken. a 198

Next

/
Thumbnails
Contents