A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1963-1964

Az egyetem oktatóinak kutatási és tudományos tevékenysége

NAGYFESZÜLTSÉGŰ TECHNIKA ÉS KÉSZÜLÉKEK TANSZÉK Tanszékvezető: dr. Eisler János egyetemi tanár Kutatási tématerület:

1. Nagyfeszültségű technika, szigeteléstechnika és túlfeszültség védelem.

2. A villámok fizikai tulajdonságai, villámcsapások által okozott károk, a villámvédelem elvi és gyakorlati kérdései.

3. Nagyáramú ív mozgási jellegzetességei.

4. Turbógenerátorok konstrukciójával kapcsolatos kutatások.

5. Kapcsolókészülékek korszerűsítésével kapcsolatos kérdések.

ad 1. A téma első részét, a villamos szigetelőanyagok átütési szilárdság mérésének kiértékelésére szolgáló statisztikus módszert a tanszék kidolgozta. Elkészítették a kísérleti vizsgálatok céljára szolgáló kísérleti berendezést és megkezdték a sorozatméréseket.

Hőátütési vizsgálatok keretében egy üzemi hőfokra felmelegített 20/0,4 kV-os transzformátor egyik fázisán végeztek vizsgálatokat. Ennek keretében megmérték a szigetelés veszteségi tényezőj ének változását a hőfok és a feszültség függvényében, valamint a transzformátor egyik fázisának szigetelését átütötték.

A téma keretén belül elkészült továbbá a szigetelőanyagok hőátütésének vizsgálatához szükséges különleges nagyfeszültségű mérőtermosztát. A termosztát segítségével lehetségessé válik, hogy szigetelőanyagok villamos jellemzőit (átütési szilárdság, szigetelési ellenállás, veszteségi tényező) 150 °C hőmérsékletig ill. 60 kV feszültségig lehessen vizsgálni.

Régebbi publikációkban, legutóbb egy 1962-ben elkészült Periodica cikkben, ami azóta meg is jelent, rámutatott a tanszék arra, hogy a feszültségpróba tökéletesítésre szorul. Ahhoz azonban, hogy ez kellő megalapozottsággal történhessék, szükség van a próba alatt a szigetelésben lejátszódó folyamatok megismerésére. Ezért már az említett cikkben is javasolták, hogy a próba alatt oszcillografálják a veszteségi áramot, vagy annak felharmonikusait, mert ezek változásából következtetni lehet a szigetelés kezdődő rongálódására.

ad 2. A téma keretében a tanszék két feladatot vállalt magára. Új elméletet dolgoztak ki, amelynek célja a villámcsapás valószínűségének elméleti alapokon való meghatározása. Különösen magasabb tárgyak esetében ugyanis a korábbi elméleti eredmények nem egyeztek a gyakorlati tapasztalatokkal. A továbbfejlesztett elmélet a kritikus magasság meghatározását a Golde által felállított és áz egész világon elismert összefüggésekre alapította. Ezek az összefüggések térerősségszámítási alapon lehetővé tették, hogy a kritikus magasság és a földi tárgyak magassága között összefüggést lehessen felírni.

Meghatározták az egyedül álló toronyra, a vízszintes vezetőre vonatkozó vil- lámcsapási veszélyt, illetve az egymáshoz képest különböző védőszög alatt elhelyezett védővezetők és védendő vezetők esetén a védőhatást. Az elméletileg meghatározott eredmények mindegyik területen jól egyeztek a nemzetközi irodalomból ismert tapasztalati eredményekkel.

A villámcsapások nyomainak helyszíni vizsgálatára és kiértékelésére 10 becsa- pási helyen végeztek részletesebb vizsgálatot és még néhány becsapásra vonatkozóan állnak rendelkezésre többé-kevésbé részletesebb adatok.

A villámcsapások hatására vonatkozó vizsgálatok közül a legfontosabb a Budapesti Gázművek gáztartályát ért becsapásnak a következményeinek vizsgálata volt.

232