M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem - Évkönyv, 1945-1945
Harmadik rész
211 iesztette gyűjteményeit, különösen a kórtani és az erdészeti rovartani gyűjteményt. Önálló {kutatásainak eredményeit elismerték a külföldi szakkörök is, különösen a szilfavész és a tölgy-golyva megítélésében. Serényen dolgozott a már közel 50 éve várt erdővédelem szakkönyvén, melyet azonban betegsége miatt nem tudott befejezni. Tudásán kívül csak nagy rendszeretete, lelkiismeretessége és szerénysége volt nagyobb. Mint dékán, az 1939—40. tanévben kormányozta karunkat. Az őszinte, hűséges, jó barátot, a kedves szak- munkatársat és a jó embert, valamint az ifjúságnak mindenkor őszinte jóakaróját gyászoljuk benne. Tomasovszky Lajos oki. fémkohómérnök, nyug. főiskolai tanár az 1944. évi december hó 6-i légitámadás áldozata lett. A volt Főiskolának igen tevékeny, nagytudású és önzetlen tanára volt. Éveken át vezette mindkét kémiai tanszéket, és a kohómérnökök igen nagy számát vezette be a kohászati tudományoknak ebbe az alapvető ágába. Megértő, igazságos tanár, mélylátású kutató volt, akitől a gyakorlat is többször kért szakkérdésekben tanácsot. Több ízben a kohómérnöki szakosztály főnöke, majd osztály-dékánja volt. 1928- ban vonult nyugalomba és élt csendesen kis Tusculánumában kedvelt régiségei között, míg a gyilkos légibomba háza romjai alá temette. Éppen ily mély megrendülést és fájdalmat okozott mindnyájunknak Krippel Móric oki. erdőmérnök, nyug. főisk. ny. r. tanár, címz. egyetemi ny. r. tanárnak 1945. november 23-án történt váratlan elhúnyta. Krippel Móric szinte összeforrt intézetünk közelmúltjával. Benne nemcsak az éles kritikai érzékkel ellátott kutatót, a nagyfelkészültségű tudóst, a hivatottságot érző tanárt, de egész embert vesztett a kar és a magyar erdészeti tudomány. Már több elismerés és kitüntetés birtokában 1907 elején lép a volt főiskola kötelékébe és vezeti, fejleszti, majd az első világháború után az alma materrel együtt elhagyva az ősi otthont, itt Sopronban újra felszereli és berendezi az erdőhasználattani tanszéket, hogy annak súlyos megsérülését, szinte elpusztulását megélje a dec. 6-i légitámadás alkalmából. 1926-ban a főiskola mostoha létszámviszonyai miatt nyugalomba vonul ugyan, de tovább vezeti a tanszéket 1938-ig, amikor a tanári munkától végleg visszavonul. A régi főiskola igazgatásából is kivette részét, több ízben volt az erdőmérnöki szakosztály főnöke, majd osztály-dékánja, és az első világháború első két évében, az 1914—15. és 1915—16. tanévekben rektora, a következő két tanévben, majd az 1923—24. tanévben újból prorektora. Nagy felkészültségét és mélyreható látását értékes tanulmányainak hosszú sora és kiadott szakkönyvei hirdetik. 31 évi tanári működése alatt az erdőmérnökök hosszú sorát képezi ki. Szeretettel foglalkozott tanítványaival, segítette őket minden ügyes-bajos dolgukban. Kiváló kartárs volt. Mindenkin és mindenütt segített és ezért nem volt ellensége soha, csak jó barátja és tisztelője. Meg kell még emlékeznünk Vizer Vilmos dr. oki. bányamérnök, a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság vezérigazgatójának, majd elnökének Budapest ostroma alatt történt elhúnytáról.
